Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Az elmúlt év magyar prózai alkotásai

Befejezésül elmondhatjuk, hogy a csehszlovákiai magyar irodalomban továbbra is a líra tartja a vezető szerepet az irodalmi műfajok között. Mélyebben hatol a valóságba, komplexebb módon ragadja meg a problematikát, rugalmasabban reagál az indítékokra, jobban figyelemmel kíséri a jelenkori gondolati áramlatokat, a mai ember életérzését és életvilágát. Egyes írók (Bábi, Monoszlóy) átlagon felüli eredményeket érnek el a líra terén, s a líra formája is jelenkorivá, modernné vált. De a prózafejlődés üteme is felgyorsult, s a legjobb képviselőinek révén a lírával együtt sikeresen illeszkedik bele a szlovák és cseh irodalom jelenkori ideológiai és művészeti törekvéseinek egészébe.

A szlovák irodalmi nyilvánosság nagyon keveset tud a csehszlovákiai magyar írók problémáiról és eredményeiről, sőt mondhatjuk, hogy csaknem semmit sem tud róla. Csehországban ugyanez a helyzet, ha ugyan nem rosszabb. A csehszlovákiai magyar írók művei közül úgyszólván semmi sem jelenik meg sem fordításban, sem a folyóiratok hasábjain.

E tény ellen nemcsak kultúrpolitikai szempontból emelhetnük kifogást (többek között azért, mert lehetetlenné teszi Csehszlovákiában az egységes kulturális és irodalomtudat létrehozását), hanem a kulturális értékek közvetítésének kölcsönössége szempontjából is. Az Irodalmi Szemle rendszeresen közöl költeményeket, prózai írásokat, cikkeket szlovák és cseh íróktól. Felsorolom azoknak a nevét, akik az ez évi hét szám hasábjain szerepeltek: Bunčák, Feldek, Fiš, Kaliský, Mihálik, Mňačko, Pišút, Štítnický, Ťažký, Tomiš: a csehek közül: Divis, Hanzlík, Holan, Hrabal, Pokorný, Šotola. Csaknem egyetlen olyan jelentősebb szlovák klasszikus vagy mai író sincs, akinek ne jelent volna meg műve Szlovákiában magyar fordításban. Ezeknek a fordításoknak körülbelül a fele vagy kétharmada a magyar könyvpiacra kerül a Magyar Népköztársaság és a Csehszlovák Szocilista Köztársaság között létrejött közös könyvkiadási egyezmény alapján. Magyar íróink és fordítóink nemcsak a mi magyar polgártársaink között segítik elő nagyon aktívan a szlovák irodalom propagálását, hanem hazánk határain túl is.

Hasznos lenne, ha e bizottság ülésén kezdeményezés születne egyrészt legjobb magyar íróink műveinek intenzívebb fordítását illetően, hogy a szlovák olvasóközönség és a szlovák kritika is megismerkedhessen velük, másrészt arra nézve, hogy ennek az irodalomnak problematikája és eredményei nagyobb visszhangra találjanak a szlovák irodalmi sajtóban és köztudatban.

Fordította: J. /,

Dagmar Rosűlková-Kubikavá: Tavaszi utca, mázolt samottlemez, 1964