Irodalmi Szemle, 1965

1965/10 - FIGYELŐ - Karol Tomiš: Az elmúlt év magyar prózai alkotásai

amelyek az író sajátos valóságszemléletét, érett prózaírói művészetét mutatják be, kifejező, művészi írásait tartalmazzák. Kár, hogy a válogatást nem szigorúbb kritériumok alapján végezte. Abban az esetben ugyanis ezek az érett prózai alkotások lettek volna túlsúlyban a könyvében. Akkor talán a kötet kevésbé vaskos, de művészi szempontból kiegyensúlyozottabb volna.

Monoszlóy prózai írásainak művészi színvonala ugyanis az utóbbi években rohamosan emelkedett. E munkáinak közös jellemző sajátságai a mély gondolatok, az érett stílus, a technikai tökély, a virtuóz szerkesztés, valamint a kifejezőeszközök mesteri kezelése. Ezekkel az író programszerűen törekszik a modern prózai formákra. A valóságnak a hős tudatán való átvetítése, az asszociatív szerkesztési technika, a cselekményesség háttérbe szorítása, a tömörítések, jellemzések és helyenként az irracionális és groteszk elemek lehetővé teszik, hogy művészi szempontból erőteljesen megrajzolja alakjai belső világát s a mi bonyolult, ellentmondásokkal és ellentétekkel teli világunk visszatükröződését alakjainak gondolati és érzelmi reakcióiban. Az alakok belsejébe bocsátott szondái felfedik a sekélyességet, gyávaságot, önzést. Nem hallgatja el a személyi kultusz torzításainak az emberek sorsára nézve tragikus következményeit sem, prózájában kifejezésre jutnak az atomkatasztrófa árnyékában élő ember aggodalmai és reményei is. Jelenkori prózai művek ezek szellemükben és művészi felépítésükben egyaránt.

Mács József „Megbillen az ég" című új elbeszéléskötete (1964) a falusi élet megbízható ismerőjének műve. Az írónak a vidéki néppel és ennek életkörülményeivel való szoros kapcsolata a más környezetből és cselekményekből való alakok ábrázolásának eltérő erejében és mélységében is megnyilvánul.

Mács érzékenyen reagál az új jelenségekre és folyamatokra, amelyek ma falvainkban lejátszódnak, rámutat az emberi kapcsolatok átalakulására, az ember lelki és erkölcsi éle - tében bekövetkezett változásokra. Legjobb prózai írásai, amelyek az utóbbi években keletkeztek, a mai falu központi konfliktusaira irányulnak. A kötet legterjedelmesebb írásában, „A hold rabjá“-ban — amely a könyv kiadása körüli huzavona legfőbb oka volt — az író visszatér az ötvenes évek első felébe, amikor a helyi kiskirályok még visszaélhettek hatalmukkal, felhasználva ezt személyes sérelmeik megtorlására, emberek és családok élet- lehetőségének tönkretételére. Az általános itt szervesen kapcsolódik az egyénihez, a társadalmi probléma a személyi problémához.

Hasonlóan égető problémát vet fel a Földönfutó című elbeszélés is. Azoknak a földműveseknek a problémájáról van itt szó, akik vérző szívvel hagyják el a családi fészket, és ipari központokba, bányákba mennek, mert a rosszul gazdálkodó szövetkezetben annyit sem keresnek, hogy családjukat eltarthassák. Nem kerüli el a figyelmét az apák és a gyermekek közti konfliktus sem (Idősb Fürjes ökrei), amelyen keresztül nemcsak mély emberismerettel vetíti elénk a falusi ember gondolkodásmódját, hanem jó humorérzékkel is. Ez — a címadó elbeszéléssel együtt, amely egy szövetkezeti pásztor lélekrajza, aki megerőszakolja serdülő nevelt lányát, s aztán, hogy a szégyen ki ne tudódjon, kiüldözi őt a faluból — művészileg a kötet legtökéletesebb és legkiegyensúlyozottabb írása.

Ki kell emelnünk a jó környezetrajzot, főként a természeti környezetét. Ennek néhány mondattal csaknem érzékelhető képét tudja elénk varázsolni, s meg tudja ragadni lírai atmoszféráját is. Mács stílusa főleg az új prózai művekben tömör, plasztikus, nyelvezete gazdag, mértékletes, megfelelően használja a nyelvjárási sajátságokat, tájszavakat.

Magyar prózairodalmunk tematikai regiszterének bővülését jelenti Lehocky Teréz „Moloch az isten" című könyve (1965), amely egy novellából és két elbeszélésből áll; mindhárom írás történelmi témájú. Az első kettőnek a cselekménye az ókori Rómában játszódik le. „A -pazar halál4' Júliának, Július Caesar lányának és a rabszolga Margyulnak romantikus hangulatú szerelmi története. „A veterán utolsó útja" Caesar hadserege volt veteránjának sorsán mutatja be a római földművesek proletarizálódását és a kor hanyatlását. A „Moloch az isten" cselekménye Dávid király Izrael feletti uralkodásának utolsó éveiben játszódik le; az író modern eszközökkel eleveníti meg Ahsolon lázadásának és bukásának bibliai történetét.

Lehocky Teréz két évvel ezelőtt mutatkozott be „Foltok a napon" című elbeszéléskötetével, amely több összefüggésében emlékeztet Kaliský „Vádlott álljon fel“ című művére. Lehocky Teréznak ez a könyve kifejezetten jelenkori és időszerű, s benne az író a mai visszásságok leleplezését tűzte ki célul. Az ókori történelembe való visszatérés, amely főleg az írónak a történelmi téma és anyag feldolgozása iránti érdeklődésével magyarázható, egyáltalán nem jelenti azt, hogy feladta az olyan célokat, mint a társadalmi irányzatosság, a mai ember tudatának formálása stb.

Anélkül, hogy erőszakosan aktualizálná a történelmet, és beleerőltetne mai problémákat és szempontokat, a történelmi párhuzamok