Irodalmi Szemle, 1965
1965/10 - VENDÉGEINK - Stanislaw Wilczek: A lengyel irodalom ma és holnap
vendégeink Szerkesztőségünk vendégeként Szlovákiában járt Stanislaw Wilczek, a kattowicei (Lengyelország) Poglady című társadalmi és kulturális lap szerkesztője, az ottani Pedagógiai Főiskola tanára, irodalomkritikus és esztéta. Az alábbi cikket a mai lengyel irodalom főbb fejlődési irányairól és legizgatóbb jelenségeiről az Irodalmi Szemle számára írta. Stanislaw Wilczek a lengyel irodalom ma és holnap Mielőtt a jelenkori lengyel irodalomról s fejlődési tendenciáiról szólnánk, illik legalább néhány szóban visszatekinteni arra az útra, amelyet az kezdettől napjainkig megtett, azokra a feltételekre, amelyek között kialakult, s végül illik elmondani, mi időállót s értékeset tett ez az irodalom a nemzet s az emberiség kulturális kincseihez. Életünk jelenségeinek gazdagsága — legalábbis mennyiségileg — hűen tükröződik irodalmunk jelenségeiben, s így itt a nagyon gazdag és sokszínű mozaiknak csak leegyszerűsített képét nyújthatjuk. Kezdjük hát a lengyel irodalom hagyományaival! A keresztény ideológia vitathatatlan hasása alatt születő s a latin írásbeliség megnyilvánulásai közepette senyvedő lengyel irodalmi próbálkozásokból a XVI. században, a reneszánsz idején alakult ki a nemzeti irodalom, amely a kor legkitűnőbb lengyel poétáját, Jan Kochanowskit szülte. A nemzeti büszkeség érzése sok politikai író művében jelentkezik (pl. Andrzej Frycz Modrzewski írásaiban). A haza gondjai hatalmas sugárban áradnak be Kochanowski költészetébe is, aki a legszebben és legteljesebben fogalmazza meg az írók — s rtemcsak az írók — előtt álló feladatokat: „A mennybe vezető út az előtt van nyitva, aki hazáját szolgálja“. így Kochanowskival egy művészileg érett, feladatait hűen teljesítő irodalom kezdődik. Az ő művészi programja a legbiztonságosabb, s ugyanakkor nemzedékünkhöz sok évszázad múltán is a legközelebb álló hagyomány. Kochanowski „Dalok“, „Epigram- mák“ című alkotásainak művészi színvonalát a költő kortársainak, sőt a barokk íróinak irodalmi alkotásai — s volt belőlük éppen elég — sem érték el. Csak a felvilágosodás korában, amely Lengyelországban a XVIII. század második felére, Stanislaw August Po- niatowski király uralkodásának idejére esik — jelentkeznek a hozzá fogható irodalmi tehetségek, akik közül a legkiemelkedőbb Ignacy Krasicki. A lengyel irodalom abban az időben tartalmilag a racionalista ideológia, formailag a klasszicizmus hatása alatt áll. A felvilágosodás nevelő igyekezetének alárendelt irodalmi műfajok, a mese és szatíra, bevonták az irodalmat a legértékesebb társadalmi és nemzeti mozgalmakba. Krasicki „Mikolaj Došwiadczyň- ski tettei“ című művével a lengyel realista regényírás kezdetét jelenti. Julia Ursyn Niem- cewicz „A követ megtéréséivel megalkotja az első politikai komédiát, amely az 1765-ben újraalakult Nemzeti Színház színpadáról hatott a közvélemény alakulására is. Az irodalom a Bastille ostrománál született forradalmi jelszavak propagátora lesz. De a következő korszakban a lengyel irodalom már más eszméket tükröz: a nemzeti és társadalmi függetlenségért folyó harc eszméit. Persze nem a szentimentális költők, hanem az „érzések vulkánjai“ által, mint pl. Adam Miczkiewicz, Julius Síowacki s az újkori költészet nagy alakja, az életében oly kevéssé méltányolt Cyprian Kamii Norwid. A forradalmi változásoknak a korlátás módja által determinált eszméi a lengyel irodalomnak, de főleg a költészetnek alaptémája. A költők lelkesedése azonban nemcsak az ideológiában, hanem a formában — a népdal, népköltészet felé fordulásban — is megnyilatkozik. A kor erősen zajló irodalmi életének eredménye, a lengyel irodalom csúcsműve: Adam Miczkiewicz „Pan Tadeusz“-a. Mikor 1862-ben a nemzeti függetlenségre törő utolsó megmozdulás, a januári felkelés, vereséget szenvedett, a történelem kérlelhetetlen dialektikája a pozitivizmus irányzatát dobta felszínre. Irodalmi megfelelője a kritikai realizmus volt, s legteljesebb megjelenése Bo-
