Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - DISPUTA - Jozef Hvišč: Lengyel viták a szociológiáról

riába tartozó emberek az autót meg is vegyék. A tapasztalatok szerint az autó formája, használhatósága vagy színe nemcsak technikai sajátság és nem csupán a tervező mérnököket érdekli, hanem egyúttal bizonyos - fajta társadalmi szimbólumok funkcióját is betölti, és az emberekből más-más reakciókat vált ki. Vagyis másféle autót keresnek azok, akik egy bizonyos társadalmi réteghez való tartozásukat akarják bizonyítani, másfélét azok, akik gyors karrierről álmodoznak és másfélét azok, akik tapintatosan tudatni akarják a világgal, hogy több nemzedéken át a társadalom csúcsainak napos oldalán sütkéreztek. A tervezőknek a szociológus siet segítségére, megvizsgálja az új típus valószínű vevőinek szociológiai struktúráját, ízlését, és kedvteléseit, s ilyen szempontok alapján határozza meg azokat a követelményeket, amelyek szerint az új típust kialakítják, és amelyekre a reklám elsősorban figyelmeztet. A szociológus azonban másfajta szolgálatot is végezhet: a tervezőknek megjelölheti, hogy milyen rejtett emberi vágyakra és elképzelésekre kell ügyelniük az autó üzemeltetésekor, hogy egyúttal meg is változtathassák az emberek viszonyát az adott tárggyal szemben, és hogy hatni tudjanak a vásárlók ízlésére.“ (14—15. oldal.)

Ez, természetesen, a szociológiának csak egyik feladata. A szociológusok a termelésnek és a kereskedelemnek nemcsak a lélektani vonatkozásait dolgozzák ki (bár épp ezért olyan keresettek és népszerűek Lengyelországban), illetve nem is csupán a lakosság ízlését és szépérzékét fejlesztik. A konkrét termelési folyamat problémáit is tanulmányozzák, objektív feleletet adhatnak ezekre a kérdésekre:

„Hogyan kell elhelyezni az embereket az üzemben, hogy a termelékenység magas legyen? Hogyan érjék el, hogy a munkások önként emeljék a termelékenységet? Hogyan oldják meg és simítsák el csírájában a munkások és a vezetők között támadt ellentéteket? Hogyan biztosítsák az üzem munkásainak baráti együttműködését?" (16. oldal.)

A kultúra és az irodalom területén is hasonló a szociológia szerepe. Meg kell vizsgálnia az olvasók összetételét, irányítania kell egyrészt az alkotás folyamatát, másrészt a reklám és propagáció formáit és eszközeit. A lengyel szociológia pozitív hatása olyan időszerű kérdésekben is érvényesült, mint például „napjaink hősének" a kérdése az irodalmi ábrázolás területén, vagy mint az irodalmi műfajok hatásának problémája. Közismert tény, hogy a monotematikus irodalmi

műfajok (a regények) gyorsabban elkelnek a könyvpiacon, mint az elbeszélés- vagy verskötetek. Mivel magyarázható ez a jelenség? Ilyen jelentéktelennek látszó kérdésekre is megfelel a szociológia.

így tudja bizonyos mértékig ellensúlyozni az eszmeileg káros burzsoá irányzatok és filozófiai rendszerek hatását. Betölti a marxizmus és a nyugati eszmék káros irányzata között támadt űrt. A lengyel tudósok értékes tapasztalatokat szereztek ezen a téren és hasznosították is őket. Említsük meg például Schaff „Marxizmus és egzisztencializmus" című könyvének bevezető részét:

„Az utolsó évek szellemi életének egyik legérdekesebb jelensége kétségtelenül az egzisztencializmus gyors térhódítása. Ez a jelenség nemcsak filozófiai, hanem — valószínűleg elsősorban — szociológiai és pszichológiai szempontból is érdekes. Egy-egy olyan filozófiai irányzat gyors fejlődését, amely egy adott környezetben teljesen ismeretlen és a környezet hagyományaitól is idegen, mindenekelőtt a társadalmi-lélektani összefüggések feltárása után magyarázhatjuk meg. Amikor 1951-ben kidolgoztuk a marxista offenzíva tervét filozófiai életünk nem-marxista irányzatai ellen, teljesen megfeledkeztünk az egzisztencializmusról. Nemcsak hogy nem szerepelt a már létező irányzatok között, de még csak fel sem tételezhettük, hogy nálunk valaha is gyökeret ereszt. S íme, alig néhány évvel később — 1956—57-ben — terjedni kezdett, mindenekelőtt marxista körökben, ahol az úgynevezett eredeti és újító gondolatok a valóságban az egzisztencializmus változatai, sőt egyenesen plágiumai voltak. Ezt a misztifikációt azonban, amely bizonyos esetekben a revizionizmus vagy az egzisztencializmus gyorsan megelevenedő változatainak látszólagos önállóságát és eredetiségét jelentette, hatékonyan elősegítette saját problematikánk hiányos ismerete, s ez mind a marxista, mind a pozitivista tudományos körökre jellemző volt." (5—6. oldal.)

Az egzisztencializmus és a revizionizmus egészségtelen hatásának filozófiai és szociológiai elemzése a lengyel szellemi élet fejlődésének és szervezésének sok hiányosságát leleplezte. A főok azonban (s ez a mi viszonyainkra is érvényes) az elmúlt évek úgynevezett „ideológiai abszenciája" volt.

Ahogyan már megmondtuk: a marxista filozófia fejlődésében támadt szakadék, amelyről Sartre beszélt („Marxizmus és egzisztencializmus“ című tanulmányában, a Twórczošc 1957. évi 4. számában, J. H. jegyzete), és amit lehetetlen nem látnunk, nagyon komoly és