Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - Monoszlóy Dezső: A fal

sőbb a részletek is kiderültek. Garádyt a fürdőhotelban szállásolták el, mint a többi vendéget. Az első két nap nem is történt semmi. De harmadik nap éjszaka szörnyű kopácsolásra lettek figyelmesek Garády szobaszomszédai. Próbáltak átdörömbölni. Kiabálni. Semmi se használt. A szállodaportásnak kellett feltörnie a szobát. Garády az ágyon állt, kezében vésővel és kalapáccsal, gyér ősz haja •lobogott, homlokáról izzadság csurgott, s fáradhatatlanul dolgozott.

— Mit csinál itt, kérem?! — kiáltott rá a szállodaigazgató.

— A tizenegyesfeles ibolyaszemű bélyeget... meg kell találnom. Tudom, hogy ide rejtették ... maguk nem tudhatják ... de én tudom ... Közben hadonászott a kalapáccsal, nem merték megközelíteni, az egészségügyi ápolók bújtatták kényszerzubbonyba.

Sanyi Pistát hibáztatta. Csak úgy záporozott a szemrehányás belőle, szerencsére, Pista nem ért rá. Elvállalta egy tyúkfarm védnökségét, s most a helyszínre kellett utaznia, zászlóátadásra, környezettanulmányozásra. Zúgott a feje, ahogy végigjárták a baromfifarmot. Halálosan unta az egészet, de hogy ne kelljen gondolkodnia, kérdezősködött.

— Miért vannak azok a mellénykék a pulykákon ?

— Hogy a kakasok meg ne sebezzék a hátukat.

— Persze, persze ...

A csirke ketrec előtt sokáig bámészkodtak.

— Nincsenek túl szorosan ezek a csirkék? Kifutó kellene nekik, hadd érezzék jól magukat a szocializmusban ...

A mérnök, aki kísérte, elgondolkozva végigmérte.

— Csakhogy mi nem a csirkéknek építjük a szocializmust, hanem az embereknek.

Pistának megint eszébe jutott Garády, kalapáccsal hadonászott az orra előtt.

— Persze, persze — s jegyzetfüzete után kotorászott. — Ezt nagyon szépen mondta, ha megengedi, följegyzem magamnak. Senki se tiltakozott, csak a kacsák gágogtak a szomszédos ketrecekből.

Nagy János, dombormü