Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - Jarka Pašiaková: Óbudai meditáció

Találkozó Kassák Lajossal

s ahonnan elindult a világba, hogy megtanulja, hogy kell ledönteni a régi, s hogy kell felépíteni az új emberi társadalmat.

Érsekújvár és Bratislava! A szülőhely és az első sikerek városa, az első és a máig tartó barátságok helye. A húszas évek elején a Csehszlovák állam kétéves ösztöndíjat ajánlott fel neki, hogy tökéletesen elsajátíthassa a szlovák nyelvet s hogy a még háborús években 1916-ban megalapított, a háború értelmetlen pusztítása ellen tiltakozó, aktivizmust és konstruktivizmust szolgáló Ma mintájára Bratislavában segítsen egy irodalmi lap megszervezésében és vezetésében. A Ma a legjelentősebb avantgárdista lapok közé tartozott és nem csoda, ha a fiatal szlovák modernisták Novomeský, Clementis, Poničan, Okályi érdeklődéssel fordultak Kassák felé.

Kassák számára mindig ismeretlen volt a rövidlátó nemzeti öntudat hangoztatása. Faji, nemzetiségi és osztálykülönbségekkel nem határolt irodalmat követelt. A Tettben (1915—16), (10-ik szám 153—155 oldal) közzétett programjában írja: „Még alig belátható a világháború vége, de már nincs nemzet, akinek megkrisztusodott népe ne áhítaná a szociális világegységet... s az egész felfordult világban egyedül csak a művészet az, aki süketen-vakon még mindig a meddő nemzeti önérzet és vitézi romantika frázis dzsungelében tetszeleg önmagának.“ S a feladatokra válaszolva ilyen pontokat olvashatunk: „1. Az új irodalomnak állandó kontaktust kell tartania minden progresszív és haladó politikai mozgalommal. 7. Nem lehet faji vagy nemzeti öncél. 8. Témája a kozmos teljessége. 9. Glórifikált ideálja a végtelenbe derülő ember.“

Szerinte az új társadalmat csak az új típusú alkotó ember a „kollektív individuum“ képes felépíteni. Teoretikusan ehhez a konstruktivizmuson keresztül vezet az út.

Kassák életútja a művészi és politikai egyaránt tele van olyan harcokkal és kitérőkel, amelyek eltéríthették volna a fő útiránytól, ha azt nem védelmezte volna mindig oly kitartó és önfeláldozó lelkiismeretességgel. Kassák mindig hangoztatta, hogy egyetlen programot, a kommunista programot vallja magáének. Ezt a aktív alapállást azonban nem kötötte össze a párthoz tartozás tényével, mivel: „elmaradásunk értelme adja meg világnézetünk dinamikájának minden pártérdekhez való megkötetlenségét. Mert mi minden pártpolitikán túl nemzeti és faji ideológián túl a soha be nem érhető végcél felé indítottuk el harcunkat az emberért, akiben a világ képe él“ írja nyílt levélben Kún Bélához. (Ma IV. évfolyam 7. szám 146—148 old.)

Kassák szívesen emlékezik vissza a magyar művészek csehszlovákiai turnéjára, amelyre a harmincas években került sor, amikor is a bratislavai Nemzeti Színházban, Érsekújváron, Losoncon és Brünnben zsúfolt nézőtér előtt tartotta meg előadásait a különféle irodalmi matinékon. Különösen a bratislavai fellépés igen emlékezetes és jelentős. Akkor alakult meg a Munka című folyóirat. Negyven magyar irodalmár jött össze a bratislavai diákság és különböző nemzetiségű munkásfiatalság lelkes tüntetése után azzal a szándékkal, hogy egy olyan lapot indítsanak, amely politikailag és művészileg egyaránt elkötelezetten tükrözze a kor szellemét, szolgálja a szocializmust és a haladást, így jött létre a legjelentősebb Kassák lap, a Munka. Kétségtelen, hogy Kassák a maga történelmi remineszcenciáival, amelyekkel a munkáspárt néhány képviselőit kritizálta („ne adjatok tudományos idézetekbe kevert frázisokat a tömegnek és ne ígérjetek neki holnapra esedékes új paradicsomkertet... Egyformán le hát a metafizikusok és materialisták romantikájával. Nem a túlvilágért és nem a gyermekeink jövőjéért élünk. Ma élünk és magunkért élünk!“ (Ma 1916, 7. szám 51. oldal) egyre nagyobb ideológiai és személyi elszigetelődésbe szorult. Ezek a körülmények eredményezték, hogy Kassák személyi, esztétikai politikai alapállása több deformációt szenvedett.

De éppen ez a helyzet érlelte legnagyobb prózai müvét is az Egy ember életét, amely a Nyugatban folytatásokban, majd később önálló kötetekben is megjelent. E nyolc kötetes életrajzi regényciklus 1—3. kötete nemrégen jelent meg cseh nyelven Reiner Magda színvonalas fordításában. Érdekes, hogy az