Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - Karel Šiktanc: Szilveszteréj (vers)
Toronyóra ötöt ütött Almos város keresi a kapukulcsot A hold siet Nyolc bús férfi visz egy deszkát No de ilyet Utcánál is sárosabbak Sír egy ablak A főtéren falfehéren ittas asszony öklözi az esőcsurgót hogy virrasszon s mást se hagyjon nagyon nyugton Nyolc férfi megy a főúton Díszkút ásít A káváján szétterpesztett karcsú lábbal fiatal és bús karmester harsonát fúj. Dideregnek az ablakok. Város fején borogatás, úgy tántorog a függönyhöz, pizsamában s halkan csuklik: Jaj 'istenem! Hiszen ez a vörös ember! Nem is oly rég... Mit kiabált? S züzmár iám ... ! Vége már az ébresztőnek Pocsolyákban körök nőnek Hátul a lány facsar haján Cipődobaj és már nyomban plébános van a toronyban Harangzúgás Ki a térre Virág hull az ünnepélyre Hála fiúk! Hála! Hála! A csuhás sír A tér tapsol Hóverte éj Csupa fekély A halál fut Háta mögött fekete út Kakasodik a virradat s az éj pedig antennákba fákba akad s rojtosodik rongyolódik Napszilánkok hatolnak át halál-szemen Szél sóhaját merészebben kiáltja túl a nép ha gyűl lány combján a szoknya ragad jéghideg a ruhacafat Harangoznak Szilveszteri lampionok Lenn a téren zúg a szónok Éljen fiúk Éljen! Éljen! Némán mennek a deszka vág, a test nehéz, mint fél világ. Hullaházhoz ezer lépés. Ezer lépés a reggelhez. Ünnep lesz ma, ünnep és csend, csendek csendje — — — Mindörökkön ezer lépés ezer pöttöm díszkút köp kön legyet békát ezer alak énekeli Vivat! Vivat! Mindörökkön szomj fojtogat Szél söpri el a nyomokat Ezer lépést ezer évet világ végett dicsőséget dicsőségből világvéget Kovács 'Farský Vladimír fordítása
