Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - Karel Šiktanc: Szilveszteréj (vers)
Meg egy lányka, cipősarka riadt dobsző, hiába szép, hiába hű. E r id j haza, az istenit! Nem lop itt el engem senki! Apa s fiú évek múltán megint együtt, megmutatják: jobbak másnál. S még valaki elhagyatott. Habzik a víz hason csúszik láncon kúszik kutyaólba házsorokba pulit uszít fullaszt nyuszit hullámfogát vicsorgatja palánkokba harap mohón Szőke kakas a pontonon víztől terhes szárnyat verdes Tíz ember már alig liheg Követ raknak Lábuk hideg Életmentés láza rázza a testüket A víz süket és csak szaglász Orrcsiklandó hullaszag láz És a tizek lelke zizeg nyakrafőre asztalt szekrényt raknak hánynak fejtetőre A víz mellig ér s már nyelik Hej gyorsabban! Az ablakban műfog villog maró gúnnyal égre csillog és mint csalás mézeskalácsszív is dobog a kredencben Tető ropog Egy árokban kislány zokog Csónak csobban Hej gyorsabban! Aki még lát földet téglát hord a gátra mely mint Tátra emelkedik Te víz eddig és ne tovább! Ott valaki nagy illemmel sapkát emel Árnyékszéken liba gágog A víz szépen visszatátong Xérdre nyomja ez a módszer Ide gyertek, van itt gyógyszer! A víz végre hanyatt zuhan a medrébe Tornyok görcsben Négy harang zúg. Szilvafákra iszap tapadt. Átázottan, tépett rongyban üldögélnek a homokban; a szemükben lila tüske. Sírnak, rínak. Reszket a föld. A folyó még utoljára talpra- ugrik és nagyot rúg. Márványkarban hulla fekszik. Bélelt mellény, vörös sörény. Odatette a lábukhoz. Alvadt vér van a szmében. A kis vörös égre szegzi tekintetét s a szemével átszúrja a mennyországot. A lyukakból szállong a hó, a birkafehér tiszta porhó. Nem jajongtak nem siratták Csak könnyek a ráncok között (ügyi ügyi szegény Rudi...) Szomorúan mosolyogtak A szél távol kifogott már a bricskából Nem siratnak csak könny csordul Kétszer kilenc kéz vetkőztet kicsi testet a gúnyából kétszer kilenc kéz egy pádból kis Szent Mihály- lovát ácsol Pehelykazlak behavaznak mindent s őt is ahogy deszkán viszik aztán Nyolc váll tartja Folyó partja Lámpák árnya Bérkaszárnya Hátul mintha kislány állna Könnye ragyog Biztos ő a hátrahagyott
