Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - Karel Šiktanc: Szilveszteréj (vers)
szilveszteréj Karel Šiktanó Tizenkettőt vert az óra. Fehérség volt. Először és utoljára. A fény, mint a vér, a város szíve felé ömledezett s minden égett, ami csak volt, égett a bár s hét vendéglő. Külvárosi kőrakások vakon álltak, kerítések közepette zúgott a gát. Trombiták, meg harang s csillag. 'Nyírfagallyak vesszőzték a sötétséget, harminc ütés: s hold alakú kék sebhely van a pontonon; a szél bolond bricskája meg átvágott a sorompókon,, fröccsent a hó. fröccsen a hó. , Hol volt hol nem Tavaly volt az Fehérség volt Harangoztak Egyszerre csak egy kiáltás s valaki az égeresben falról huppan sínen fut át pocsolyában csillagokat tapos össze s vízkarikát Rózsák fázós pőre bőre éjjel remeg A tereken sörhabból gyúrt hóemberek Inog az éj A férfi fut bundás mellény vörös sörény Köpköd a kút a föld alól Hosszú az út A nép dalol Csupasz szoba pelenka lóg lampionok dob és cipő Konyha előtt áll a férfi hej ki érti Gyorsan népek! Árad a víz! Röhög a bál Mit kiabál? V i z et akar! Sört is igyál! Izzadt állak Háttal állnak Csukd be vörös! A hátunk már libabőrös! . i A színházból trilla illan Szende tündék inge villan Este óta megy a móka Ablak tört be Férfi tört be s futkározik a színpadon mint a hörcsög Árad a víz! Gyorsan! Nagyon! Nevetéstől sírógörcsök Visong a ház és hahotáz Jaj de vicces! Csuda pofa! Térdre rogy mint síró kofa Benn a bárban üveg csillan Melltartókból jácint illan Halvány nőcske mint felhőcske ül s mögötte ember liheg Iszol ügyi R ó k a R u d i De az ember poharat zúz Nem kell bor és nem kell sztriptíz! Hallgassatok! Árad a víz! Sápad a fal A bor pezseg Pityeg a nő , A hölgyeket ne sértegesd! Kirepült a kötekedő Vészharang zúg Éjszakán púp Egyet kongat. Folyó ugat a közelben s mint holdkóros megy a vörös, mögötte csak néhány lélek. Lehet vagy tíz. Bánatosan mendegél- nek. Ketten tudják, hogy mi a víz, Kalap, gallér, halász, csizma. Vittek ők már árvíz után gyászlobogót, sírt is ástak. Pár katona.
