Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - Molnár Zoltán: Felvilágosultak
Isteni naivitás! Egyedül ő képes ilyen hülyeségre gondolni, Vass Lajos elvált férj, aki továbbra is együtt él volt feleségével a régi lakásban; csak ő tud ilyesmire gondolni, hogy orvos, vagy biztosítási ügynök, vagy a kályhás, aki szemrevételezni jött átrakás előtt, vagy egy tanár az iskolából, kötelességszerű családlátogatáson, vagy a Statisztikai Hivatal megbízottja életszínvonalkérdőiv- vel, vagy a házmester a padláson való ruhaszárítás sorrendje ügyében... Nem, nem. Ez a halk, mély férfihang, ezután a szabályos egy hosszú csengetés után, ez nem lehet más, mint szabályos férfilátogató. S miért ne lenne az, hiszen az asszony is szabályos elvált asszony, független, csak önmagának felelős. Az volna a különös, azon kellene csodálkozni, ha nem keresne magának, hm, szórakozást. Hiszen ép, egészséges, még fiatal asszony. És mi van abban, és felvilágosult emberek vagyunk, kultúremberek, a huszadik században, a huszadik század második felében, és egyenjogúság, és a magántulajdon felszámolása, és a magán- tulajdonosi erkölcsök felszámolása... és már amikor a liftből kilépett, akkor volt valami rossz előérzete. Mindenesetre ő most bemegy a gyerekeihez, mert azt nem tilthatja meg neki senki, semmilyen erkölcs nevében, hogy teljesítse apai kötelességeit. Ez az, apai kötelességeit. Fogta, becsukta a könyvet, felállt és határozott mozdulattal kinyitotta az ajtót. Végigment a folyosószerü előszobán és belépett a gyerekekhez. A gyerekszoba sötét volt. — Alusztok már ? — kérdezte. Csend. Visszafordult, betette az ajtót. A konyhába ment, hogy elmosogasson. A lábast, egy tányért, egy villát, kést. Feltett egy kis vizet melegedni. Hamar letette a gyerekeket. Ne legyenek útban. Máskor bezzeg hagyja őket rajcsúrozni. Mikor vacsoráztak? Ezt majd alkalomadtán kötelessége szóvá 'tenni. A gyerekeknek meg kell szökniük valamilyen egészséges életrendet. Bizonyos meghatározott időben kelni, feküdni. Akár biológiailag, akár jellemük fejlődése szempontjából nézzük, egyaránt káros az, ha egyik este későn, másik este korán fekszenek le. Az anyjuk pillanatnyi szeszélye sžerint. így fogja neki mondani: szeszélye. Persze egyáltalán nem szeszélyről van szó, dehát nem hánytorgathatja fel neki a valóságos okot. Ahhoz végeredményben semmi köze. Egy elvált férjnek, ha meggondolja az ember, még kevesebb beleszólása van volt felesége magánéletébe, mint akár egy barátnak, ismerősnek, aki feltehetően tárgyilagosabb tud lenni. Nem szól bele; távol álljon tőle, hogy beleszóljon. Mindaddig, amíg nem sérti közös gyermekeik nevelésének érdekeit. Habár ez már ebben az esetben is meggondolandó. A gyerekek feltehetően tudnak arról, hogy egy idegen férfi van a lakásban. Hangosan csörömpölt az edényekkel. Ez helytelen. Ha némileg ingerült is, ez azért helytelen. Esetleg kijön az asszony és megkérdi, mit csapsz akkora zajt egy tányérnak? Talán sajnáltatod magad, hogy mosogatnod kell? Nem sajnáltatom magam, kérlek, sokkal szívesebben mosogatok független elvált emberként, mintsem egy elavult házasságon belül a feleségem szeszélyeit tűrjem. Ki mondta, hogy tűrd ? — gúnyolódna erre az asszony — mosogass egész nyugodtan, én csak ezt az istentelen nagy csörömpölést tettem szóvá. A gyerekek már alusznak. Nem a gyerekek álma fáj neked kedves, hanem a látogatód nyugalmát félted! Talán elfelejtetted közölni vele, hogy a volt férjeddel vagy közös lakásban és ... És akkor tényleg kijött az asszony. — Szervusz, te itt vagy? — derűs volt és könnyed. — Jóestét — mondta Vass Lajos és utat engedett neki a konyhaszekrényhez. Zordan összehúzta a szemöldökét, bár közben mélységesen elítélte saját zordságát. Neki is könnyednek és derűsnek kellene lennie. A huszadik században.
