Irodalmi Szemle, 1964
1964/9 - Keszeli Ferenc: Vers
— Maradj, csak a kávéfőzőért jöttem! — mondta az asszony. Hóna alá fogta a darálót, összehajtogatta a villanyzsinórt és már ment is kifelé. Neki megint birizgált valami a gyomrában s véletlenül leütötte a már eltörül- getett tányért. Akkorát csattant az éjszakában, mintha egy egész hatszemélyes készlet tört volna össze. Az asszony megtorpant. Arca nem mutatott semmit, de ö úgy érezte, gúnyos mosolyt fojt el. Ajtó nyílott. A halk, mély férfihang közeledett. — Segíthetek valamit? Megijedt a csattanástól; azt hiszi, most verem meg a volt feleségemet az ő jövendőbeli feleségét, vagy jelenlegi szeretőjét, vagy mit tudom én. Felszedett már vagy két cserepet, de hogy az idegen férfi megjelent az ajtóban gyámoltalanul felegyenesedett. Az asszony még mindig derűs volt és könnyed, de talán nem olyan magabiztos. — Tessenek bemutatkozni! — mondotta tréfásnak szánt hangon, hóna alatt a darálóval, kezében a kávéfőzővel, s az összetekert zsinórral. Most oda kell menni és barátságosan kezet fogni — gondolta Vass Lajos — mi felnőtt emberek, kibernetika, a világűr meghódítása, minden ... Az idegen férfi vele egyidős volt, frissen vasalt, s az arca is kissé ünnepélyes. Meghökkent, de csak alig észrevehetően, is tett egy udvarias lépést. Vass Lajos letette a kezéből a porceláncserepet az asztalra, de közben úgy látta, hogy az asszony és a férfi szeme egy pillanatra összevillant. Egyszerre szakadt fel benne minden düh, ma estéről és elmúlt esztendőkről összegyűjtött dühei, valami felújjongott benne, s újjongva üdvözölte ezeket a dühöket. Pontosan tudta, hogy az önmagában rejtőző ősember az, aki most újjong és dühöngve, és mélységesen el is ítélte önnön barbár magatartását, amikor vadul belevágott a másik férfi ünnepélyes pofájába. Keszeli Ferenc hajnalban A neonfényes országúton koppanó lépteim ritmust szabnak a hajnali csendnek Vérbenszült magányom köldökzsinórját végleg elvágta a kötelesség Hol vagy? Kereslek az első autóbuszok jegyszedőinek álmos tekintetében a peron írissensepert köveinek idomán kutatom lábnyomod a piaci kofák ravasz tekintetéből érdeklődöm holléted iránt Nem talállak Hol vagy? Igen. Besuttogtál öcsédnek az első ablakon hogy apád meg ne hallja a hajnali gyors füttyszavát
