Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Andrej Plávka: Liptói pásztorsíp
szövegből, hogy mit akar mondani a költő, bár az eredeti világos és érthető. Azt is meg kell jegyeznünk, hogy a „bo krívd dolu nemálo!“ „átok ül a völgyekben!"-re fordítása felettébb lapos megoldás, teljesen elsikkad belőle a szociális mondanivaló. Az átok szóval valami természetfölötti hangulatot visz a versbe, holott az eredeti a legsúlyosabb társadalmi realitás. Itt a szótagszám egyezésének kényelme készteti erre a megoldásra a fordítót, pedig a krivda szó, mely a pravda ellentéte, tehát igazságtalanságot, sérelmet, méltatlanságot jelent, semmiképpen sem helyettesíthető az átok (kliatba) kifejezéssel a mondanivaló leélezése nélkül. Hogy mennyire így van, bizonyítja a (35. oldalon) „pre bitie krívd“ „átoktól űzötten"-re fordítása, ami önmagáért beszél. Már szóltunk arról, hogy a fordító megtoldhatja az eredeti verset, ha a tolmácsolás művésziessége, a hangulat egysége, az értelem pontossága megokolja azt. De okvetlenül felhígítást eredményez, ha semmitmondó vagy oda nem illő szavakat, sorokat told be. Farkas ritkán folyamodik ilyen művészietlen megoldáshoz, de a Reggelünk vetése című versbe (173. old.) mégis becsúsztat egy üresen kongó sort: Koruny spiacich líp prebúdza vietor jarný, topoľmi zatrasie, čo briežok fúkne smelo, budiskä preberá pre pamät zaviatu i mne už díva čelo. Tavaszi szél ébreszgeti a szunnyadó hársat, nyárfalombot lenget, nyírfa ágát rázza, felkelti a tölgyet, homlokom magasba emeli, hogy én is újra emlékezzem elmúlt tavaszoknak sok régi szavára. Itt is a kényelem ördöge vezette a fordító tollát, a rázza hívó rím asszociálta számára az utolsó sort. Ez természetesen nem nagy hiba, de egy kis türelemmel elkerülhető. Farkas Jenő műfordítói tehetsége nem igényel ilyen áthidalásokat. Még az Alvó Hyde parkban című versben sem indokolt a könnyítés, pedig az utolsó versszak második sora valóban nehéz feladat elé állítja a fordítót. Farkas ebben az esetben is a könnyebb megoldást választja, ez azonban a nívó feladását jelenti: “Tie uspávanky stromov večne primitívne podošvi tvojich pieseň smútkom prehluší — Až pyšná Piccadilly na noc dneska kývne, mne dateľ neónov zadube na duši.“ „A falombok altatója ócska, régi nóta, dalaid bánattal festi feketére — Piccadilly jelt ad, gőggel szólít nyugovóra, s mint harkály, üt szíven a neoncső fénye.“ (Alvó a 'Hyde parkban, 12. old.) Az eredetiből — ha nem tévedünk — az hámozható ki, hogy a falombok örök, primitív altatódala az eltávozó kedves lépteinek zenéjét szomorúsággal „harsogja“ túl, s így pompásan érzékeltetni tudja a szlovák hegyekből a nyüzs- gő világvárosba szakadt költő magányának keserűségét. A fordításban mintha a falombokat altatná valamilyen ócska, régi nótat s a magányos költő szomorúságát csak a „dalaid bánattal festi feketére" sor próbálja idézni. Ezzel a verssel kapcsolatban még az is idetartozik, hogy a „muziku železných cvrčkov“ kifejezést, mely a nagyváros utcáin rohanó járművek távoli zaját idézi, Farkas egyes számban (vastücsöknek muzsikája) fordítja, s ezzel 'megfejthetetlenné válik. A legbosszantóbb hibák azonban a pontatlan értelmezésből fakadnak. Már az is vitatható, hogy Plávka negyedik kötetének címét (Ohne na horách, 1947) Pásztortüzek-re fordítja, hiszen nem békés pásztorok rakta tüzekről, hanem a partizánok tábortüzéről van szó. Inkább elfogadható Sziklay László megoldása: Tüzek a hegyekben*. Pontatlanság a Traf družby tulajdonnevet „barátság útjainak“ fordítani, mert ez a Szovjetuniót és hazánkat összekötő vasútvonal egy szakaszának a neve, melyet ugyanúgy a csehszlovák ifjúság segített megépíteni, mint a Trat mládeže-t. A rosszul értelmezés kirívó példája a Lenin (46. old.) című vers. A fordítás (az első versszakról van szó) már önmagában is zavaros, érthetetlen. Figyeljük csak meg: A Kreml kupolái alatt kegyetlen múlt hever holtan, színaranyba zárva, torony harangja rég ütött felette, véres szemével nem mered a tájra, falak résein ágyúcső sem kémlel, s a vihar, melyet a cári sereg keltett, elhalt a széles orosz messzeségben, vérrel telt kelyhe érintetlen repedt meg. Az olvasó elgondolkodhat azon, hogy milyen lehet a „vihar vérrel telt kelyhe", de a fordítás sutasága csak az eredetivel való összevetésekor derül ki. íme Plávka szövege: „V kupolách Kremľa história leží, okutá zlatom, krutá, umretá, * Sziklay László: A szlovák irodalom története Akadémiai Kiadó, Bp. 1962.
