Irodalmi Szemle, 1964
1964/8 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Egy költő fejlődése két kötet mérlegén
azokon a társadalmi és politikai eseményeken keresztül találkoztak és azonosultak a szocializmussal, amelyek népük és nemzetiségük számára döntő jelentőségű változást jelentettek. Monoszlőy a szocializmushoz az elmélet felől a -marxista tanítás elvi igazságainak fokozatos és viaskodó felismerésén keresztül jutott el. A korábbi kötetben több olyan vers van, amely a költőnek ezt az útját, a polgári beállítottságú természet-tudományos gondolkodástól a dialektikus materializmus felé való haladását szépen megvilágítja. Tanulságoknak érve számos, hogy nem áll e föld, „eppur si muove", s bár rég mozgat: a hinni szándék, a látni vágyás: bárha-látnék, csak állt alattam, állt a múlt. De most akár az ujjam érzem, amit ökölbe zárok néha, hogy valóság ez, nem holmi példa, s e föld keringhet bármiképpen, holnap már égbe épül város. (Eppur si mouve) Nem nőtt tokám még metafizikán, hiú hitem se ért a csillagig, egyetlen sorsa emlőin az ész eljut végre egy földi hittanig. (Csak egyszer élünk) Ezek a villanó felismerések az új kötetben már szilárd filozófiai rendszerré épülnek (Fohász az észhez, Utazom, Én pusztítlak végre), és a „földi hittant“ elsajátító költő a természet filozófiája után magáévá teszi a társadalom filozófiáját is: a történelmi materializmust. (A méhek himnusza.) Az új filozófia és új hit szilárdságának alapja a költő „gyötrődése és kétkedése“; ugyanez a záloga annak is, hogy a költő hite többé nem párosulhat már semmiféle fideizmussal: ... Nem akarok kapni semmit se ingyen, készen, s amit vallók, azt megmértem életen, véren, észen! ... Csak azt hiszem el, amihez a hitem hozzáigazul, amit a magam eszén szűrtem át, hogy vallhassam hitvallóan az igazát. (Előszó a holnap verseihez) Monoszlóy eszmeileg kristályosuló költészetében az eddigi zenitet az új kötet Gyermek- játék és Történelem a háztetőn című ciklusai jelzik. A közéjük helyezett Vágy és valóság ciklusban — néhány szép és már idézett vers kivételével — sok még az olyan anyag, amelyre az a bizonyos „fogalom-fércelgetés“ vagy a cél nélküli attraktivitás jellemző. A Gyermekjáték ciklus pompás verseiben a gyermekkor iránt érzett fájdalmas nosztalgia ritkán látott érzelmi és művészi erővel szólal meg. Az „ifjúsága szavait hajszoló“ és az „örömhöz megtérni akaró“ költő „gyermekhangra komponált zenével“: a gyermekdalok felejthetetlen ritmusának, rigmus- és képanyagának szuggesztív felidézésével és utánérzésével teremti újjá a gyermekkor derűs világát, a gyermeki lélek vágyainak tiszta szárnyalását: ... lánc, lánc, eszterlánc, gyermeklábon áll e tánc, kifordulok, befordulok, a múltamhoz leguggolok. nem kívánok egyebet, csak egy falat kenyeret, tejfogam közt porladozót, farkasfogat elkoptatót, gyermekszívet, falramászót, vágyat, égbe hajigálót, púpos teve szőrén ülőt, mesehintót, csodaküllőt, szeretetet, ki nem hülőt. A felnőtt nosztalgiája azonban beteljesülhe- tetlen. Az újraélt gyermekkor már csak káp- rázat, elérhetetlen vágyálom. A nekilendített mesehinta makacsul megáll, megmerevedett, s a költő hiába várja, ... hogy majd visszahull, ... nem mozdul, áll a hinta, s nincs e parthoz visszaút. A tizenkét versből álló Gyermekjáték ciklus Monoszlóy legsikerültebb, művészileg legérettebb verseit tartalmazza (Száraz tónak nedves partján, Ég a gyertya, ég, Bújj, bújj zöld ág, Adj király katonát, Gyermekjáték). Ezekben a versekben a tartalmi-eszmei törekvés, az érzelmi és hangulati felajzottság harmonikus és adekvát formában fejeződik ki. A verba- lizmusnak, keresettségnek, póznak itt nyomát se találjuk, s a forma exponálását, virtuózigényét szükségszerűnek érezzük. A Monoszlóyra jellemző ritmikai érzékenység és igényesség is a Gyermekjáték ciklusban elégül ki a legteljesebben. A költő rugalmas ritmusérzéke itt a gyermekdalok sajátos melódiáihoz hasonul. A ritmus bravúros kezelésére s zenei teltségére a többi ciklusban is bőven találhatunk példát. (Omnia ex unó), Ej a nádasban, stb.) A Játék a szenei tónál című szabadsorú versben remek ritmikai betétként hat a következő szabályos, sorokból álló strófácska:
