Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Kulcsár Tibor: Vers

s a részeg szomszéd ma józanul kibírja egész nap

s nem szidja a feleségét meg az istent meg a rendszert,

hogy biztosan megjön akit várnak,

s hogy ma végre találkoznak már

az egymást-vágyó ajkak és az ujjak —

s ki tudja,

ezen kívül

még mennyi-mennyi más vágy

és remény és elhatározás

lobog kimondatlan is a szemekben

(hozzáteszem

a magamét is:

hogy e kusza

elszórt

szavakból

vers lesz mégis)

— az ember

úgy érzi

ilyenkor reggel:

szinte újjászületik a világ,

s levetkezve tegnapi önmagát

úgy indul az új napba, a mába,

mint e kifésült, frissen-vasalt ruhájú

csöppnyi kislány az iskolába:

tanulni csak a szépet és a jót,

az igazat —

elnézem őt:

szemében

az a nagy-nagy tisztaság olyan,

mint fenn a sugárzó hajnali égen

a legelésző szelíd bárányfelhők,

mint az éjjeli műszakról hazatérő pékek álma,

mint a szerelmesek első csókja,

mint ez az új napba induló világ —

e nagy-nagy tisztaság

amire vágyok,

amit tibennetek is keresek,

társaim,

fiatal fiúk, lányok, amiért szüntelenül kiáltok: őrizzétek meg szivetekben, s életünkben a tisztaságot!