Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Kulcsár Tibor: Vers

amikor itt később, ott előbb csendül íel az öt, a hat, a hét,

(ez persze relatív s az egész naiv okoskodás csak) de tény,

hogy minden indul, minden éled, a reggellel

újrakezdődik az élet —

(tudom, persze, ez is csak látszat;

— a fényben alig venni észre, hogy ők, akik egész éjjel égtek, most már pislogva le-lezárják fáradt

szemüket:

aludni vágynak

a neonlámpák —

erre gondolok,

míg a büfében

a sietve reggelizők

éhes, türelmetlen seregében,

jóétvágyú falatozók közt

ropogtatom

a frissensült kiflivéget; s arra, hogy talán

lerázva kezükről a lisztet s az éjszakát, a tiszta-fehéret most indulhatnak épp haza a pékek —

S mikor azután újra elragad a sürgölődő, zajongó utca, susogó, suhanó kabátok közt magam is

gyorsabban, fürgébben lépek,

tekintetem

megáll

egy-egy percre a tűsarkakon ringó lányok felvillanó, karcsú bokáján, fehér fogak,

üdvözlő, bíztató mosolyok szemek emlékét viszem magammal villannak rám,

— mindegyikben valami kimondatlan vágy

vagy remény vagy elhatározás: hogy estig

ma biztosan felhúzzák az épülő falat, megérkezik a megrendelt áru,

Szabó Gyula metszete