Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Kulcsár Tibor: Vers

Kulcsár Tibor

Bizakodó ének a reggelekről

Szeretem a tavaszi reggeleket, amikor a hajnali égen

ébredező, szelíd bárányfelhők legelésznek, s tiszta, sugárzó fényküllők özönével felkarikázik a kéklő mennyei útra minden idők leghírnevesebb atlétája: a felkelő nap, oda,

ahonnan épp az imént takarították el a nagybajúszú utcaseprők a csillagok-ezüstös gyöngy-porát s rakéták, meteorok hullt töredékét;

Pajkos kedvű, féktelen szél-kölykök fogócskáznak vidáman körülöttem, belekapnak borzas hajamba, ficánkolásukra fölrezzennek a szendergő útszéli bokrok s a fák is,

amikor üde-zöld reménnyel kinyújtják zsibongó ágaikat a tündöklő hajnali fénybe;

Szeretem a tavaszi reggeleket,

mikor a madarak eszeveszett, víg kurrogása

idehallik a térről,

s hallgatom, ahogy lelkesen kivágják az érces, csengő fortissimókat

— s talán

e harsány, harsogó zene,

e hangverseny sodró lendülete

indítja el ezt az új napot,

ezt gondolom,

míg ajtómon kilépek,

s a csillogó szemű ablakok

sorra szélesre tárják szárnyaikat,

megtelnek az utcák, a terek,

e sürgő, kavargó áradatban

csak a megfontolt, bölcs toronyórák

mérik talán nyugodtan az időt,

de a munkába sietők

úgy érzik:

még azok is versenyeznek s gyorsítják az új nap ütemét,

Szabó Gyula metszete