Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Bábi Tibor: A forrás éneke (részlet egy hosszabb költeményből)

egy szelíd kéz simogatása, költemény vagy álom, talán csak hangulat vagy múló pásztoróra —

talán siker vagy a bor mámora vagy tiszta szerelem. A boldogság — ki tudja, mi — illanó illat, valami,

amiről nehéz vallani, mert tiltja tisztesség vagy álszemérem, vagy rettegő féltés tiltja balgán fecsegni róla, mert —

mindig ábránd vagy buborék, lopott rövidke perc, zsákmányolt öröm, s valami nagy-nagy átok vagy boldogtalanság az ára: valahol éhség, sír, vagy elhagyott és árva

vénség koldul, rák vagy pestis pusztít, vagy gépfegyver kaszál, és ágyú bőg a meghajszolt bakákra, egy börtönudvaron talán egy nemzetet ítéltek épp halálra — ó boldogság,

csenevész, sápadó virág a hatalom s erőszak árnyékában, szégyenlem lásd, a mai gondtalan napot, a mosolyt, ízes ételt, a csókot, önfeledt pillanatot, íme, gyűlölettel

vértez a szeretet, úgy küld a harcba, s indít eltörölni — minden erőszakot.

Csontváry Tivadar: A taorwinai görög színház romjai