Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - DISPUTA - Tolvaj Bertalan: Gyermekirodalmunk
Tolvaj Bertalan gyermekirodalmunk... Részletek a Kis Építő című gyermeklap aktíváján elhangzott bevezető előadásból Kulturális életünkben, főleg irodalmi berkekben néhány hónapja egyre több szó esik gyermekirodalmunk problémáiról. „Ideje már, bizony!" — mondhatjuk rá Fábry Zoltán emlékezetes szavaival. A hangütés és a hang továbbterjesztése mindenképpen a Kis Építő szerkesztőségének érdeme. Ők kezdeményeztek az elmúlt év vége felé egy gyermekirodalmi értekezletet, amely a lap utolsó három évfolyama alapján, illetve annak ürügyén igyekezett felmérni gyermek- irodalmunk jelenlegi helyzetét. Gyermekirodalmunk egyes tüneteiről már az értekezlet előtt nyilatkozott Petrik József. Véleménye szerint csak kezdő írók művelik, ennek következtében a gyermekirodalmi alkotások nagy része szürke, kényszerűen alacsony színvonalú. Az ifjúsági irodalmat nem becsülik eléggé. A Kis Építő utolsó három évfolyama megfelelő alapot nyújt ahhoz, hogy megközelítő képet nyerjünk gyermekirodalmunk jelenlegi helyzetéről. A kisiskolás korú gyermekek nevelésében betöltött szerepét mi sem bizonyítja jobban, mint az a tény, hogy 1951-től jelenik meg, havonta mintegy harmincrzres példányban. Ennek ellenére mindmáig alig akadt szerv, amely kellő komolysággal foglalkozott volna a lap koncepciójával és színvonalával. Még az irodalmilag legképzettebb és művelődés- politikai kérdésekben állásfoglalásra leghiva- tottabb szakemberek nagyrésze is csak félvállról kezelte a Kis Építő — és ezzel tulajdonképpen a gyermekirodalom súlyának — ügyét. Csanda Sándor és Szeberényi Zoltán két évvel ezelőtt megjelent főiskolai gyermekirodalmi jegyzetében például még ilyen sablonos, szinte banális megállapításokkal találkozunk: „A lap fő feladata, hogy mesék, elbeszélések, versek formájában megismertesse a gyerekekkel hazánk történelmét, irodalmát, szocialista hőseink életét, munkáját. Megismerteti olvasóit a Szovjetunió és a többi népi demokratikus állam gyermekeinek boldog életével. Hazaszeretetre, munkatiszteletre, becsületességre, kötelességtudásra nevel. Bemutatja olvasóinak a kapitalista államokban élő szegény munkások gyermekeinek szomorú életét. A lap főszerkesztője 1951 szeptembere óta Koprláné Varga Magda, aki maga is aktív alkotó a gyermek- irodalom területén." Nyilvánvaló, hogy csupán ezek a szempontok nem elégségesek sem a Kis Építő, sem általában a gyermekirodalom értékeléséhez. Sok-sok egyéb szemponton kívül a jelenlegi időszakban előtérbe kell állítani kettőt: a gyermekpszichológiát és a művészi színvonalat. Vagyis: amit a gyermeknek nyújtunk, és ahogyan nyújtjuk, az-e, amit és ahogyan a gyermeknek nyújtanunk kell ? A kisiskolás korú gyermek pszichikumát, sajátos lelki alkatát, ha úgy tetszik: világképét, mint a gyermeki érdeklődést döntően meghatározó kritériumot egyáltalán nem mellőzhetjük, ha jó gyermekirodaimat akarunk létrehozni. Az összes lelki jelenségek elemzésére itt nem térhetek ki, csupán azért utalok később néhányra, hogy lássuk: a lelki jelenségek döntően meghatározzák a gyermek olvasás iránti érdeklődését, befolyásolják olvasmányai megválogatásában. Éppen ezért mindezt nagyon komolyan figyelembe kell vennie egy gyermeklap szerkesztőségének, mindenekelőtt azonban az íróknak. Egy ilyen irányú felmérés tapasztalataira hivatkozva szeretném ezt a követelményt néhány gyermekvéleménnyel, gyermekérvvel alátámasztani. Egyik megkérdezett, tízéves gyermek pl. állatokról olvasna szívesen, s ha író volna, róluk írna, mégpedig úgy, hogy távcsöve lenne, azzal figyelné az állatokat, s ügy írná le őket. — Ez nem más, mint a gyermek „korszerűsített“ külvilág felé fordulása. Egy másik, ugyancsak tízéves fiú így nyilatkozik: „Ha költő volnék, rövid verseket írnék. Az én verseim rímelnének. Láttam már olyan verset is, amely nem rímelt, ezért ebből csak három sort olvastam el. Rímtelen verseket könnyű írni, az nem ad munkát!" — Ez a vélemény arra vall, hogy a kisiskolás gyermek, mivel főleg mechanikus emlékezetre támaszkodik, a rímes verseket könnyebben emlékezetbe vési, jobban szereti. De hozok egy tekintélyesebb érvet, illetve érvelőt is: Németh Lászlót. Költők a gyerekszobában című pedagógiai jellegű írásában ezt olvassuk: „Az első versköltő, akit lányaim megismertek, Móricz Zsigmond volt... Judit, vagy akkor még Ucó lányom, azóta sok mindent olvasott, de a vidéki rokonok számára, akik azóta nem látták, ma is egy tagolatlan, kerek kis törzs és nagy fej, fehéres szőke haj, s egyszerre bölcs és bárgyú két szem, aki megáll a tornácon, s nagyodctadóan és gombócfor
