Irodalmi Szemle, 1964

1964/8 - Andrej Kostolný: Madách és Hviezdoslav

bibliai történetet mesél Pál apostolnak, aki akor Saulként Damaszkus felé menet kiáltja „Tandem vicisti, Galilee!“ (mégis győztél Galilei). Mint Madách Hviezdoslav is tovább kíséri az emberiség kálváriáját, akárcsak Madáchnál a hetedik énekben, ahol Ädám a keresztes hadak élén tér vissza a szent földről, ahol a szeretet gyűlöletté változott. Hviezdoslav is rámutat arra, hogy válik a középkorban, hogy fordul fonákjára a keresztényi szeretet, hegy sátánizálódik az ember, hogy válik gyilkossá. A további vándorúton is mindketten rámutatnak hol mindenütt szenvedett a szegény nép az erőszak igájában. Mindketten a humanizmus és a demokrácia eszméit hirdetik. Ha valamiben mégis különböznek, az Hviezdoslav nagyobb optimizmusa és az az ismert harmonikus befejezést igénylő szándék, amely Hviezdoslav minden művében érvényesül. A szűkre szabott hely nem ad módot valamennyi konvergens és divergens viszonyulás feltárására, de a néhány jelenségre való utalás is a további kapcsolat történeti kutatás számára erjesztően hathat.

Csontváry Tivadar: Magányos cédrus