Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - FIGYELŐ - Szeberényi Zoltán: Juraj Špitzer — Hozzátok tartozom

A Nyílt törés főhőse is ilyen magával tehetetlen ember. Az elbeszélés egyetlen vasárnap története, amikoris reggel Jóska, a rajzoló még úgy ébred, hogy „Ma nem hagyom magam“, de mikor megebédel, s ezzel az utolsó aznapi teendője is elfogy, céltalanságában, sejtelmes erőktől hajtva, kívül rekedve önmagán is bedugja lábát a liftakna egyik repedésébe s tehetetlenül nézi, a lift eltöri a lábát. Magukkal tehetetlen emberek ezek, akik célokkal áltatják magukat, de ezek a látszat-célok hatalmas belső bizonytalanságot, rendezetlenséget takarnak.

Ebben a rendezetlenségben egyetlen cél vezérli őket: a létezés. Lenni mindenképpen. S ez a létezés leggyakrabban a szerelemben realizálódik. A szerelem náluk: lét. Csurka szerelmesei olyan kétségbeesve keresik egymást, mint az élet értelmét. S a találkozások után gyönyörű, szellemes párbeszédek születnek. A Százötös mellék — a címadó elbeszélés

— kétségkívül a kötet egyik legfigyelemreméltóbb darabja. A fiú és a lány játékos, s később halálosan komoly örök harca ez, ragyogó, a lélek legapróbb rezdüléseit is felfogó írás. S az a kötetet befejező Hármas egység is, csak míg a Százötös mellék a keresést példázza, addig emez arról szól, hogy ha a keresők megtalálják egymást utána az első mozdulatok az ösztönös menekülés. A hegyek között, egy túristaszállóban nászéjszakázó fiatalok szeretik egymást, de mikor egy séta

alkalmával a fiú meglát egy favágót, elkéri tőle a fejszét, „és vadul minden erejének megfeszítésével nekiesett a tölgynek. Emelte a fejszét és lecsapott vele, minden izmát megfeszítette, megizzadt. Soha még ilyen boldog nem volt, érezte, hogy most kiszabadult az asszony bársonnyal bélelt barlangjából, ahol csak vendég, s ahol az asszony ellakatná időtlen időkig . ..“

A Csurka-elbeszélések legerősebb motorja a humor. Ahol a szerző nem akar „modern- kedni“ sem tartalomban sem formában, ott nagyszerű szatírák kerülnek ki tolla alól. Ilyenek a Miért rosszak a magyar filmek, s A rádiótól vagyunk. Az elsőben az állam pénzén gyávaságból, korruptságból, prostituáltságból és vaskalaposságból rossz magyar filmeket gyártó írók, filmszakemberek felé, s a másodikban a lélektelen újságírói formalizmus felé fordul maró gúnnyal. Kár hogy az első minden kirobbanó ereje mellett is elcsépelt krokitéma, (arról szól, hogy hogyan lesz a hivatalok, a hozzánemértők s gyáva fontoskodók kezében a már megszületése pillanatában sem remekmű Amnesztia c. drámai filmből Puszipajtások c. filmrevü!).

Csurka István az elmondottak ellenére is figyelemreméltó tehetség, akire érdemes figyelni. Csak még fokozottabban kéne tudatosítania képességeit, tehetségének iránynyilát. S a mi véleményünk szerint ennek a nyílnak a hegye a szatíra felé mutat.

Tőzsér Árpád

Juraj Spitzer: Hozzátok tartozom

(Patrím k vám, Slovenský spisovateľ, 1964)

Csak azt panaszolom, ami fáj, azt is leginkább vonakodva, sokat tépődöm: mit tegyek szóvá s miképpen? — ezt latolva.

(Baranyi Ferenc)

Az utóbbi évek szlovák regénytermésében mind gyakrabban jelennek meg olyan művek, melyek morális összeütközésekkel, a hatalom és az erkölcs problémáival, a politikai cselekvés és az alapvető emberi eszmények viszonyával foglalkoznak. Természetes és Indokolt visszahatás, s egyben tiltakozás ez a személyi kultusz torzításai, dehumanizáló, elidegenítő, antihumanista elmélete és gyakorlata ellen. Az olvasóközönség is fokozottabban

reagál az ilyen természetű műalkotásokra. Ezt bizonyítja az a jelenség is (bár sokan szenzációéhséget vagy sznobizmust látnak benne), hogy Ladislav Mňačko leleplező szándékú, alapkoncepciójában helyes, de részleteiben sokat vitatott Elkésett riportok-ja alig néhány hónap alatt 300 000-es példányszámban kelt el. Bárhogy is nézzük, a döntő tényező mégis csak az, hogy a jelentős, a társadalom időszerű kérdéseit kitapintó, az emberek gondolkodását határozottan és művészi fokon megragadó művek mindenkor élénk visszhangot, szimpátiát és ellenérzést váltanak ki, körülöttük mindig magasra csap a vitá, a lelkes igenlés és szenvedélyes tagadás hulláma. A személyi kultusz irodalma nem