Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - FIGYELŐ - Roják Rezső: Steiner Gábor — Egy forradalmár élete
Zdenka Holotiková : Steiner Gábor — egy forradalmár élete A közelmúltban értékes magyar nyelvű művel gyarapodott könyvpiacunk. A Szlovákiai Politikai Könyvkiadó gondozásában megjelent Zdenka Holotiková könyve Steiner Gábor — Egy forradalmár élete címen. A könyvet a szerző a széles néprétegeknek szánta, amelyben Steiner Gábort, a forradalmárt és annak életét ismerteti. A mű jelentőségét azonban nemcsak Steiner életrajzának megírásában kell keresnünk, hanem annak politikai-történelmi hézagpótló küldetésében. Steiner Gábor élettörténetén keresztül az olvasó ugyanis megismerkedik a dél-szlovákiai mezőgazdasági dolgozók háború előtti nyomorával, két évtizedes forradalmi küzdelmével. Steiner munkásságának ideje szervesen ösz- szeforrott Csehszlovákia Kommunista Pártjának tevékenységével és fejlődésével. A hivatásos forradalmár életcélját látta a tömegek szervezésében és felvilágosításában. A politikai és gazdasági küzdelmek során szerzett tapasztalatait a proletariátus felszabadulásának, végső győzelmének szolgálatába állította. De a hőn óhajtott felszabadulás napját a nagy forradalmár nem élte meg, mert a Gestapo 1939. március 30-án Prágában letartóztatta. Azontúl megszűnt Steiner Gábor lenni és mártírhaláláig a 4573-as számú daróc- ruhás rab szerepelt helyette. A könyvet a történetírás és szépirodalom szintézisének nevezhetjük. Lebilincselő írói készségével a szerző közelebb hozza az olvasóhoz Steiner Gábort, a forradalmárt, az embert, a családapát. Élettörténetébe szemléltetően beleszövi és megrázó élethűséggel ecseteli az akkori magyar földmunkások, a zsellérek, a napszámosok keserű életét. Minden szavából érzik az a szeretet, amelyet a szlovákiai magyar dolgozók iránt táplált. Nemes vonásának kidomborítását már csak azért is nagyra kell értékelnünk a könyvben, mert szerzője cseh származású és nem ismerhette a magyar dolgozók múltbeli életkörülményeit. Zdenka Holotiková hónapokon át tanulmányozta a járási levéltárak anyagát. Felkereste Steiner Gábor egykori harcostársait, akik értékes adatokkal járultak hozzá a mű sikeréhez. Ugyancsak fontos és hiteles útbaigazítással szolgáltak a tanyák és nagybirtokoknak valamikor kizsákmányolt zsellérei és béresei, akiket a szerző szintén személyesen felkeresett, elbeszélgetett velük és feljegyezte visz- szaemlékezéseiket. A könyvet irodalmi színvonalára és politikai küldetésére való tekintettel bízvást ajánlhatjuk a magyar ajkú ifjúság ismereteinek bővítésére. Nemcsak hasznos és élvezetes olvasmányban lesz részük, hanem egy tántoríthatatlan forradalmár élettörténetén kívül eléjük tárul a dél-szlovákiai mezőgazdasági dolgozóknak a két világháború között vívott ádáz harca a kommunista párt vezetésével a nagyobb kenyérért, a végső felszabadulásért. A 220 oldal terjedelmű könyv 16 fejezetből áll, amelyek külön-külön történeteket tartalmaznak, amellett azonban mozaikszerűen illeszkednek egymásba. Az alábbiakban részleteket közlünk az egyes fejezetekből: A HAZATÉRÉS című fejezet a Magyar Tanácsköztársaság idejében játszódik le. „... Fiatal éveit Budapesten töltötte, ott formálódott, alakult ki politikai és erkölcsi arculata... Hor- thyék bírósága 1919-ben Budapesten halálra ítélte... Steiner Gábor nem akart meghalni. Megszökött a börtönből... Üldözöttként érkezett haza. Reménykedve várta a családja, felesége, gyermekei... Az asszony mosolygott, Jolika és Irénke felváltva ültek az ölébe s néha felsikoltottak, amikor borostás arca finom bőrükhöz ért...“ (9. oldal.) A visszatérés és a családi kör melegét csak rövid ideig élvezi. Feleségét, ki a sok megpróbáltatás után nyugodt, csendes életre vágyott, nem akarta kiábrándítani a viszontlátás öröméből, ezért további terveiről nem beszélt, de jómaga nem tudott volna beletörődni a szélcsendes, mindennapi nyugodt élet gondolatába. „Szinte érthetetlen. Hisz ha a fuldoklót kihúzzák a folyóból, hosszú időre, talán egész életére őrizkedik a mély vizektől. Olyan ember, aki túlélt egy repülőszerencsétlenséget, azontúl már csak vonattal utazik. De ha egy forradalmár megmenekül a halálból — ott folytatja munkáját, ahol abbahagyta, újból meg újból kockára teszi életét, kész helytállni ott, ahol csak szenvedés és halál vár rá. Aki egyszer megérti és végigszenvedi a kizsákmányoltak határtalan szenvedését és megaláztatását, többé nem képes elszigetelten szemlélni a maga életét: számára megváltoznak a emberi boldogság feltételei, nem élhet boldogan és elszigetelten a boldogtalan és kétségbeesett milliók között.“ A fenti találó szavakkal jellemzi a szerző- azt a légkört, amely kialakítja a forradalmárt.
