Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - FIGYELŐ - Roják Rezső: Steiner Gábor — Egy forradalmár élete
Az EGYETEME című fejezetben Holotiková megrendítő szemléletességgel érzékelteti a nagybirtokok béreseinek nyomorát, azt a légkört a tanyán, amely a kapitalizmus bűze nyomán fakadt: „örömtelen robotban telt az életük, kultúra, pihenés, világosság nélkül. Gyerekeik mindig éhesek, rongyosak voltak. Még késő ősszel is kékre fagyott, mezítelen lábbal jártak a jeges földön, az első hóban. A tőkés Csehszlovák Köztársaságban a béres- gyerekek nemegyszer otthagyták a major körül a földet lepő hótakaróban a nyomor, a szegénysége jegyét. A béresszállásokon szó sem volt egészségügyi berendezésekről. A család egyetlen vagyona néhány szalmazsák volt. Asztal helyett láda, egy pár fazék, fakanál. A gyerekeket angolkór nyomorította. Az élet időnap előtt elrabolta az agyondolgozott asz- szonyok legszebb álmait. Beletörődve vánszorogtak a korai öregség felé, a halál gondolata nem rémítette őket: szabadítójukat látták benne.“ (26. oldal.) Ma már szinte hihetetlennek tűnik, hogy alig két évtizeddel ezelőtt ily szörnyű nyomor és nélkülözések között éltek a föld rabjai, a nagybirtokok béresei, zsellérei. A kommunistákra, a Steiner Gáborokra várt az a harcos feladat, hogy a proletariátus ezen nyomorba taszított rétegét fölrázzák a tespedésből, osztályöntudatra ébresszék, hogy kezükbe vegyék saját sorsuk irányítását. A könyv lapjai igazolják, hogy az áldozatkész kommunistákat, a Steiner Gáborokat az áldemokrácia börtönrácsai sem akadályozták meg élethivatásuk dicső teljesítésében. A BURZSOÁZIA BÖRTÖNÉBEN című fejezetben a szerző Steiner Gábornak a bratislavai, majd a nyitrai börtönben töltött időszakával foglalkozik. A börtön szó hallatára az ember általában megrendül, annak komor, rideg falaira s a reménytelen szabadulásra gondol. A szerző azonban beleéli magát a forradalmár lelkivilágába. Művészi érzékkel ecseteli az egyes évszakok pompázó színeit, a ringó búzatábla, a hervadó hóvirág és a hulló falevél színárnyalatait. „A nyitrai kerületi bíróság fogházában töltötte a tavaszt, a nyarat, s majdnem az egész őszt. Szinte fiatalos örömmel fedezte fel az egymást követő évszakokat, színeiket és illataikat, a csodálatos színpompában múló időt. Rádöbbent, hogy míg szabadon élt, napjai oly lázas munkával teltek el, hogy ügyet sem vetett az évszakok váltakozásaira. Elhervadt a hóvirág, az orgona, a rózsa és a kikirics anélkül, hogy egyet is •szakított volna feleségének, kislányainak. A hullámzó búzatáblákat, a zöldellő cukorrépaföldeket, a virágzó dohányt is már rég a földmunkások szemével tudta nézni. Az aranyló kalászokban csak a földbirtokos hasznát látta ..(75. oldal). A börtön szürkeségében a természet friss színeit kereste; a lombok színváltozását, a felhők alakját figyelte; tekintete vissza-visszatért egyetlen fához, melyet cellájából láthatott, örvendett sárguló leveleinek, melyet úgy tépdesett a szél, mint a naptárról a múló napok lapjait... A további fejezetek Steiner Gábor parlamenti tevékenységével, a csehszlovákiai kommunistáknak párton belüli viszályaival foglalkoznak. A TERJED A BARNA PESTIS című fejezetben a fasizmus előretörésével s azzal a történelmi drámával foglalkozik a szerző, amely 1933-ban Hitler uralomra jutásával kezdődött s a további években világraszóló tragédiákba torkollott. Külön fejezetet szentel Holotiková a nemzetiségi kérdés problematikájának. Vádolja a cseh burzsoázia nemzetiségi elnyomó politikáját, amely a legnagyobb kíméletlenséggel érintett közel 700 000 magyar nemzetiségű állampolgárt. Idézi a fondorlatos választási kulcsot, amely szerint az érsekújvári választókerületben csaknem kétszer annyi szavazat kellett egy mandátum eléréséhez, mint Prágában. Prágában 35.147 szavazatra, az érsekújvári kerületben 56.160 szavazatra jutott egy mandátum. „... A magyar kérdés megoldási vonalának kiharcolására, a magyar dolgozók internacionalista érzéseinek megszilárdítására, a magyar nacionalista burzsoáziával vívott súlyos eszmei harc vezetésére a CSKP nem találhatott volna alkalmasabb embert Steiner Gábornál ..írja a szerző könyvének 178. oldalán. Zdenka Holotiková a bátor forradalmár harcos múltjához méltóan a következő szavakkal fejezi be művét: „A Horthy-fasizmus ítélte halálra Steiner Gábort. Az ítéletet Hitler fasiszta bakója hajtotta végre. Ám az ítélet és végrehajtása között több mint húsz esztendő telt el: termékeny évek, melyekben Steiner Gábor odaadó, áldozatos munkával járult hozzá a csehszlovákiai kommunista mozgalom felvirágoztatásához.. A könyv kiadásával régi adósságunkat róttuk le Steiner Gáborral szemben. A népszerű, igényesen megírt könyvvel jó munkát végzett Zdenka Holotiková, valamint a könyv fordítója, Tóth Tibor is. Ezért olvasni és — olvastatni kell. Róják Dezső
