Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Egy költő szintézis kísérlete és lehetősége
cos természete és a költői szuverenitás felé hajló felfogása még csak fokozta. Az új kötet szonettekből összefűzött ciklusában, a költő leszűrt életfilozófiáját nemegyszer aforiszti- kusan kifejező Panta rhei-ben vagy egy élesen dogmatizmus sematizmus ellenes vers, a Nem szolgál című. Nem tudom, hogy mikor írta Bábi ezt a szonettet, de a benne kifejezett mondanivaló ösztönösen vagy kisebb- nagyobb tudatossággal mindig jellemző volt rá: Nem szolgáló cselédnek jöttem én, aki lapul és jutalomra vár. Ember vagyok, értelmes, büszke lény, aki magát adja, de nem szolgál. Szabad, és szabad tettre, szóra int, fölmagasztalja öt a szenvedés, elég neki az étel, tiszta ing, mely zsoldnak, jutalomnak is kevés. Persze, az ilyen költői magatartás a dog- matizmussal szemben gyakran nem tudott érvényesülni, s az összeütközésnek az eredménye a költő hosszabb-rövidebb elhallgatása vagy a problémáktól való elmenekülése lett. Bábi olykor-olykor hallgatásra kényszerült, de az igaznak érzett problémák elől sohasem futamodott meg. Az olyasfajta menekülési szándékot, amilyent a Ki lopta el című versben láthattunk, csak a futó elkeseredés szülte nála. Az Anteus panasza című vers végkicsengésében — „Szálljunk, jöjj, rohanj egyre fel! Most én akarom.“ — másfajta menekülésről és motivációról van szó. A dogmatizmus által megnehezített és egyébkénti súlyos helyi problémákba belevesző Anteus-költő azért száll új, modern Adámként a magasba, az űrbe, — ahová az ember már nemcsak a legenda útlevelével és Lucifer segítségével juthat —, hogy egy magasabb perspektívából, a filozófia és történelembölcselet távlatából ítélje meg a földön történő és a földön végzett dolgokat. Az Anteus panasza így nyit utat ahhoz a szintézishez, amelynek megteremtésére a költő az új kötetében nagyerejű kísérletet tett. Mi jelenti a szintézist az új kötetben? Bábinak az a törekvése, hogy eddigi küszködésünket, illetve a küszködésünket tükröző költészetét — visszaható hitelesítéssel — a dialektikus és történelmi materializmus mérlegére állítsa, a munkásmozgalom céljaihoz és a munkásmozgalom filozófiájának elvi igazságaihoz viszonyítsa. Az új kötet szerkezeti megformálása, céltudatos ciklusbeosztása kitűnően szolgálja a szintézis gondolatát. Az egyes ciklusok — és ezenkívül a mostani kötet és az előző kötetek között — érdekes dialektikus kapcsolat figyelhető meg. Az első ciklus — Ez is történelem — verseiben még az előző kötetek hangsúlyozottan hazai s történelmileg konkrét alapproblematikája gyűrűzik, ebbe a ciklusba a korábbi kötetek anyaga mintegy átnyúlik. Az olyan verseknek mint a Gyászos évfordulóra, Balogh István, Ez is történelem & régi kötetekben többszörösen megtalálhatjuk a párdarabjait. A Gyászos évfordulóra című versben a költő a Csehszlovákia feldarabolásáért való felelősséget nemcsak a nemzetisége és saját ártatlan nemzedéke nevében veti fel, hanem országos és nemzetközi viszonylatban: Harmincnyolc ószén udvarunkban tankok álltak. A tankok, gyáva tankok elmentek... Merre mentek'.? Rossz apák, anyák, pártok, bárgyú diplomaták, szégyelljétek ezt a bűnt!... Ha százszor megtorolták rajtam, nem az én bűnöm, nem az én vétkem. Vádolni csak az elárult gyermeknek van joga! A Balogh István című ballada a válságba jutott, de a szülőföldje és múltja gyökereihez ragaszkodó szlovákiai magyar parasztnak a szövetkezet és vándorlás közti ingadozását fejezi ki. Olykor homály fogja szemét: — itt maradok, hová mennék?! — Kiáltozik a homályból: Vétetett-e föld porából. Az Ez is történelem című párbeszédes ballada fájdalomba oltott ironikus keserűséggel idézi fel a csehországi deportálások idejét és emlékét: — Szépséges föld, cseh föld! A himnusz róla zeng. Mondják, elbűvöli a vándor idegent. Folyók, rétek, tavak... s a dombok hajlatán erdő zúg, kert virul... Miért sírsz nagyapám!? — A bizalom éneke címen jelzett második ciklust a szintézis-törekvés küszöbének tekinthetjük. Ebben a ciklusban, ami itteni kis életünk konkrét problémái általános politikai és filozófiai kérdésekké tágultak ki. A bizalom
