Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Egy költő szintézis kísérlete és lehetősége

Egy költői szintézis kísérlete és lehetősége

Bábi Tibor: Tízezerév árnyékában

Bábi Tibor Tízezer év árnyékában című negyedik verskötetének a szabványos verskötetek értékét jóval felülmúló jelentősége van. Ezt a kötetet — amelyet 1964 elején adott át a közönségnek a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó — úgy tekinthetjük, mint az első költői szintézist, illetve szintézis-kísérletet a harmadvirágzás költészetében.

Bábit az előző három kötetében erős társadalmi tudatossággal és felelősséggel áthatott költőnek ismertük meg. Új kötetének az értékelői is ezt az alapvető alkati tulajdonságot emelik ki nála. Egri „meditálásra hajlamos gondolati és politikai költőnek“ nevezi őt. Duba „a szó legtisztább, fogalmi értelmében vett gondolati költőnek" tartja; olyannak, aki „széleskörűen szerteágazó problematikájában jóformán a modern szocialista ember minden fontosabb kérdésére keresi a feleletet“. Csanda Sándor szerint Bábi „dialektikusán gondolkodó költő, ... s lírájának középpontjában a szocialista humanizmus, hazafiság, költői és nemzeti öntudat áll“.

Az értékelői által kiemelt alapvető jellemvonását: társadalmi elkötelezettségét maga a költő a fellépésétől kezdve öntudatosan hangsúlyozza. „A népé vagyok én, tettben, vágyban, minden kis szóban, rejtett gondolatban“ — mondotta magáról a második verskötetében. Az új kötetben olvasható arspoetikus önjellemzések lényegében ugyanazt a gondolatot fejezik ki, de áttételesebben, összetettebben és árnyaltabban. A Ki lopta el című vers „csicseri kismadár ja“ a játékosan derűs, felhőtlen költészetet, illetve életet jelképezi, amely után a problémákkal férfiasan küszködő, de a személyi kultusztól s dogmatizmustól megkeseredett szívű költő nosztalgiát érez:

az égre füstöl vad komorságom. Madárka, madárka, ki lopta el az ifjúságom?

A kérdésre az Anteus panasza című vers azon sora felel, amelyben a költő úgy aposztrofálja magát, mint „akit két ország s a meggyötört nép kínja ölt“. Ha azokra a társadalmi és történelmi problémákra gondolunk, amelyekkel a költő Bábi az előző kötetekben

viaskodott — a csehszlovákiai magyarság helyzete 1945—49-ben, a szlovák-magyar viszony tradicionális elromlpttsága és az anyaországi magyarság tragikus útvesztettsége a két világháború között, a parasztság meg- hasonlása, a kollektivizálás megindulásakor, a szlovákiai magyar parasztság egy részének vándor-munkássá válása és a szétszóródása,

— akkor az egész idézett verssort indokoltnak és igaznak érezzük.

Az Anteus panaszá-ban azonban nem az idézett soron van a főhangsúly. A vers elsősorban Bábi költői alkatának elrendeltségét, alkatából adódó társadalmi elkötelezettségét jelképezi és hangsúlyozza. Amint a mitológiai Anteusnak a földben volt az ereje, úgy a költő Bábinak erejét is a földközelség és népközelség jelenti:

Ö kell, kell a föld, a jószagú trágya, marha, ló„ ez a száguldás csak egy bősz istennek való. Visszahúz a táj, család, ezer más dolog, hová löknek a dörgő rakétamotorok?

Amint ezt a fentebb felsorolt társadalmi és történelmi problémák mutatják, Bábi anteu- szi földközelsége az előző köteteiben nem elvont vagy általános értelmű társadalmi elkötelezettségként, azonosulásként nyilatkozott meg, hanem hangsúlyozottan hazai és történelmileg konkrét kérdések felvetésén keresztül. És valóban olyan — a dogmatizmustól deformált vagy eredeti — történelmi defor- máltságukban tovább torzított — kérdések- problémák voltak ezek, amelyekért s amelyeket a népnek s költőnek egyaránt meg kellett szenvednie.

Bábi a költőink közül a legtöbbet vállalta ebből a szenvedésből (a „kényes“ és sokszor hamisan, dogmatik'usan-sematikusan értelmezett vagy tilalmas problémákkal való bátor és becsületes megküzdésből). Ez pedig azzal magyarázható, hogy a hozzá hasonló fiatalokból álló költőgárdában — gazdagabb és termékenyebb élettapasztalata és mélyebb és intenzívebb művészi és politikai felkészültsége révén — neki volt a legerősebb immunitása a sematizmus fertőzésével és csábításával szemben. Ezt az immunitást nyugtalanul harfigyelő