Irodalmi Szemle, 1964
1964/7 - ÉLŐ HAGYOMÁNY - Balogh Edgár: Visszatekintő
Friedrich István, Gratz Gusztáv és Buchinger Manó, másfelől Edvard Beneš „közeledési“ kísérleteire hivatkozva rámutattunk egy francia módra készülő „Dunaeurópa“ népellenes terveire, s egyben lelepleztük a Prága és Budapest megegyezése esetén várható kisebbségi következményeket is: .......a magyar burzsoázia számára a kisebbségi kérdés egy kereskedelmi ügy let csupán, mert akkor csinál kisebbségvédelmet, ha ez osztályelő- nyeinek megfelel, és nem létezik számára ... ha osztályérdekei úgy kívánják.“ Kettős harcunk az egymás ellen törő két burzsoáziával itt vont le szükséges következtetést arra az esetre is, ha a kettő egyezkedése során a kisebbségi magyar burzsoázia ellenzékisége likvidálódnék, „A polgári magyar politika által eddig elámított s így eladott tömegek vezetését — írta nevünkben a szerző — a kisebbségi magyar proletariátus veszi át, mert csak ő indíthatja meg és harcolhatja ki a többi nemzet proletáriátusával szövetkezve a dunai kis népek osztály- és gyarmati elnyomástól mentes önrendelkezését.“ K étfelé is megnőtt ennek a publicisztikának a hatékonysága. A munkásolvasók falun-váro- son bepillantotak azokba a politikai kérdésekbe, amelyeket a Sarló a polgári világtól való leválása és a munkásosztályhoz való fokozatos átállása során megismert, s így könnyebben terjeszthették ki az osztályharcot konkrét helyi problémákra, különleges nemzeti sajátosságokra is. Viszont: a Sarló harca most már nem egy kis értelmiségi csoport, hanem a proletáriátus vezette néptömegek súlyával jelentkezhetett. A Sarló bekapcsolódása a mun- kás-közéletbe erősítette a forradalmi mozgalmat, s a párttal való kapcsolatában új, nagyobb szerephez jutott a Sarló. Zeng és zúg bennem mindmáig ennek a felgyűlt energiájú, nagy kölcsönhatásokban izzó esztendőnek minden élénksége. Előadásokra hívtak bennünket mindenüvé. Falusi proletárok vendégei voltunk: deszkákat hordtak be a szobákba az asszonyok s rakták keresztbe a székekre, hogy a rögtönzött padokon minél többen elférjünk. Nagymegyeren a földmunkások otthonában beszéltünk Balázs Drisával a munkáslevelezésről és a harci kultúráról, amíg meg nem jelent a csendőrség, s fel nem szólított a távozásra. Az ablakokon át csüngött be a sok bajszos arc, a csendőr ragaszkodót az oszláshoz, mi ragaszkodtunk ahhoz, hogy előbb „befejezzük az elkezdett mondatot“, s míg nyugodtan a tárgy végére nem értünk, el nem moccant senki. Lévára is ki kellett volna szállnunk: ott működött már a Franciaországból hazakerült Háber Zoltán szabósegéd vezetésével egy szavaló-, mozgóés árnykórus. Fellépésünket nem engedélyezték. Történetesen a szociáldemokrata „munkásakadémia“ is rendezett ott előadást, Bro- gyányi Kálmánt hívták meg, a művészettörténészünket. Baj lett a dologból. Az előadásra természetesen — már csak a Sarlóból ismert előadó kedvéért is — érdeklődéssel vonultak fel a kommunisták, de mikor látták, hogy az előadó arisztokratikus hűvösséggel egyre in- telektuálisabb elvontságig csavarja fel a témát, s az ányagelvhűség művészettörténeti magyarázatából csak nem akar leereszkedni a mindennapokhoz, felszólaltak, és parázs vitát rögtönöztek az osztályharc művészetéről. Az Üt egyszerre több levelet is kapott ez ügyben: számonkérték rajtunk az elmélet és gyakorlat őszinte kapcsolatát. Mi idejében jött jelzésnek fogtuk fel ezt a megnyilatkozást, két napon át vitattuk a kérdést (együtt Brogyá- nyival), s ankétünk eredményét közre is adtuk, hogy még egy ilyen konflikust is a tömegekkel való kapcsolat elmélyítésére használjunk fel. Idézem ezt az ügyet, mert képet ad a Sarló kongresszusi programjának életbeültetéséről. Amit mi a „harcos proletárkultúra“ megin- doklásával és kitervelésével 1931 őszén elindítottunk, az át is ment az életbe, éppen ezért nem lehet a Sarló történetét a kongresszussal lezárni. „Brogyányi Kálmán előadásának kiindulópontja — mondotta nyilatkozatunk — nem az volt, hogy a lévai proletariátus osztályharcát művészeti fokon, a marxista tudomány eszközeivel tudatosítsa, s így az új kultúra teremtő erőit a konkrét viszonyok között kibontakozáshoz segítse, hanem egyedül az volt az előadás célja, hogy a művészettörténelem materialista magyarázatát adja. így az előadás közéleti kibontásában megszűnt marxista lenni, és saját lényegét tagadta meg. A helyes marxista művészettörténeti oktatás a proletariátus osztályharcát új kultúra produkálására serkenti. A Sarló tisztában van azzal a szellemtörténeti fejlődéssel, amely éppen Brogyányi Kálmán szellemi műhelyében, írásaiban, fejtegetéseiben és belső alakulásában a proletariátus harcos szellemi igényeinek kielégítésére alkalmas energiákat és készségeket fejleszt ki. A hiba nem az elmélet és a valóság összekapcsolásánál: a szociáldemokrata munkásakadémia osztálybéke-mentalitá- sában és rossz oktatási módszerében keresendő.“ Talán bizony eltűnt a Sarló, mert diáktagjai a kékinges munkásfiúk sorában vonultak fel május elsején? Először vettünk részt a menetben mi is, rongyos had szabad özönlésében elvi hangsúllyal: a Vörös Barátság négy művészi táblájával. Ez is a forradalmi értelmiség
