Irodalmi Szemle, 1964

1964/7 - DISPUTA - Juraj Zvara: Irodalmi sematizmus ellen történelmi sematizmussal?

kus Csehszlovákiából átkerül a fasiszta és feudális Magyarországba“, ugyanúgy nem érthetek egyet Fábry Zoltánnak azzal a glorifi- káló, egyoldalú és osztályszempontokat mellőző felfogásával, mely szerint mintha a magyar nemzeti kisebbségnek soha semmi köze sem lett volna a fasizmushoz, mintha nem különböző érdekeket képviselő, különböző osztályokból tevődött volna össze. Ilyen következtetéseket a szlovák nemzetet illetően Sem vonhatunk le.

Mégpedig azért, mert főleg az 1945 és 1948 közötti fejlődés nemcsak a volt ún. szlovák állambeli 54.000-es kisebbséget érintette, hanem az egész magyar népcsoportot. S ezzel elérkeztünk vitacikkünk második részéhez.

Könnyű azokról az évekről felületesen úgy Írni mint a „szocialista törvénytelenség“ időszakáról, „amikor a sztálini csizma a szlovákiai magyarság asztalára került“, amikor „nagy, messzi, távoli összefüggésekért egy kisebbség fizetett“, a szlovák sovinizmus elkövette „totális egyenlőtlenítés" időszakáért meg lehet bélyegezni a pártot is. Az események azonban sokkal bonyolultabbak voltak. Mindenekelőtt tudni kell:

a) hogy a forradalomnak milyen stádiumában éltünk, amikor még csak szilárdulóban volt a munkásosztály hatalma, és a párt a nemzet többségének megnyeréséért harcolt,

b) bizonyos időn át milyen volt Csehszlovákiában, főképp Szlovákiában az osztályerők megoszlása,

c) hogy a cseh és szlovák nemzetnek a fasiszta megszállók és hazai támogatóik ellen irányuló nemzeti és demokratikus forradalma időszakát éltük. Ebben az értelemben ez a forradalom nekiszegezte erejét a magyar megszállóknak, a magyar uralkodó osztályoknak is, amelyek 1918. előtt elnyomták a szlovák nemzetet, és 1938 után ezt újra megkísérelték. Ilyen körülmények közt mindig fennáll annak lehetősége, hogy a dolgozókat az uralkodó osztályokkal azonosítják. A magyar nemzetiségű dolgozó tömegek tevékenységének a magyar uralkodó osztályok politikájával való bizonyos efféle azonosítására csakugyan sor is került, s kifejezésre jutott egyfelől a szlovák dolgozó tömegek egy részének gondolkodásában, másfelől egyes párthatározatokban, amelyek az egész népcsoportot államellenesnek és irredentának bélyegezték,

d) tudni kell végül, milyen volt a nemzetközi helyzet, amikor a nyugati imperialisták mind a csehszlovák, mind a magyar burzsoázia számára Magyarországon tartották forrón a vasat, s nem lehetett tudni, nem történik-e íjra kísérlet a köztársasáa kívülről való megtámadására a „magysr nemzeti kisebbségi kérdés“ cimén, amit aztán a csehszlovák burzsoázia használt volna ki a magyarellenes sovinizmus terjesztésére.

Mert már csak mégsem lehet szemet húnyni a fölött, amit 1945 után Magyarországon a burzsoá reakció művelt, mely semmit sem okult a történelemből, csehszlovák- és szovjetellenes uszítást folytatott, az 1910-es magyarországi népszámlálásra hivatkozva az ún. néprajzi határok elve alapján követelte, hogy Dél-Szlovákiát újra csatolják vissza, bizonyítgatta Pozsony, Kassa, valamint további húsz szlovákiai város magyar jellegét, könyveket és brosúrákat adott ki, amelyekben egész Szlovákia magyar jellegét igyekezett bebizonyítani. Az uszítás gyakran a régi revizionizmus és irredentizmus szellemében folyt, kihasználva egyes helytelen intézkedéseket, amelyeket Csehszlovákiában a magyarokkal szemben foganatosítottak. Ez — ez a külső ok, a bizonytalanság, vajon, nem kerül-e sor kívülről jövő támadásra, kényszerítette a CSKP-t is, hogy már a kassai kormányprogramban olyan óvintézkedéseket proklamáljon, hogy soha többé ne térhessen vissza sem München, sem a bécsi döntés. Ezért folytak 1945-ben és

1946-ban tárgyalások a magyar kormánnyal a kölcsönös lakosságcseréről, ezért mentünk: a párizsi béketárgyalásokra a lakosságcsere és esetleg a magyar lakosság Csehszlovákiából való további eltávolítása jóváhagyásának követelésével — hogy megszűnjenek a nemzetközi viták okai, amelyek zavarnák a háború utáni konszolidációt. Ezért is ismerte el a párizsi békekonferencia Csehszlovákiát a csehek és- szlovákok nemzeti államának.

Persze 1947 második felében végleg letörték Magyarországon azokat az erőket, amelyekről ismét kiderült, hogy a csehszlovákellenes revizionizmus és irredentizmus, valamint a Nagy-Magyarország reakciós ideológiájának: hordozói. Ezzel a szlovák nemzet ellen folytatott permanens háború egész koncepciója is összeomlott.

e) Voltak itt azonkívül belső okok is, magában Csehszlovákiában működő erők, amelyek például a CSKP-t is arra késztették, hogy" a magyar nemzetiségű lakosság kicserélésének szükségszerűségéből induljon ki. Az a tény, hogy 1945 után Csehszlovákiában a burzsoázia is hatalomhoz jutott, fölöttébb negatív befolyást gyakorolt mind az államnak, mind a tömegek egy részének a magyar nemzetiségű lakossággal szemben elfoglalt álláspontjára. A burzsoázia azon igyekezett, hogy felszítsa a nacionalizmust, s ezzel leplezze azokat a belső tényezőket, amelyeknek főszerepük volt