Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - DISPUTA - Szabó Béla: Gábor megszökik (Részlet Steiner Gábor életrajzi regényéből)
— Ott a kenyér meg a szalonna az asztalon. Hagymát pedig a pad alatt találsz. Egyél. Ha az ember meg is szökik otthonról, azért enni csak kell. Egyél — ismételte, — vágjál nekem is. Ettek, jóízűen falatoztak. Gábor szolgálta ki az öreget, sóval meg paprikával ette a szalonnát, ahogy az öregtől látta. Nem törődött többé Fáni néni tilalmával. Evés közben jött meg az étvágya. Az öreg mosolyogva nézte. Milyen is az ifjúság, sérelem éri, elhagyja apját, anyját, szökik, de mihelyt a gyomor követelőzni kezd, a sérelem elveszti élét, a fájdalom alább hagy, és oly élvezettel tömködi gyomrócskáját, mintha mi sem történt volna vele. Oly jóízűen evett, hogy neki is kedve támadt a falatozáshoz. Gábor nagyon jól tudta, hogy ma eszik életében először szalonnát, és azt is tudta, hogy megszegte Fáni néninek tett Ígéretét, de mindezzel most nem törődött, és egy csöppnyi bűntudatot sem érzett. Az eltűnt arany elvégezte a maga dolgát, a vallás szabályai — amelyekre Fáni néni jámboran hivatkozott — gyötrődése közepette szétmállottak, akárcsak a megázott májusfa színes papírdíszei. A szökés izgalmai, a jóízű vacsora mellett szinte eltörpültek, az öreg bölcs magatartása pedig teljesen háttérbe szorította az aranyat. Összhangot, ünnepi légkört teremtett köztük ez a váratlan, programon kívüli vacsora. Gábor kérdezősködésre, szemrehányásra, leckéztetésre várt, csak éppen ilyen meghitt fogadtatásra nem számított. Az öreg nem volt felkészülve vendégfogadásra, mint minden alkonyatkor, ma is pihent, elmélázott az élet apró dolgain. Másnapi munkájára gondolt, de eszeágában sem volt, hogy a szalonnához vagy a hagymához nyúljon. Most meg, miközben fogatlan ínyével a falat szalonnával és hagymával birkózott, egyenesen élvezte a gyerek jó étvágyát és szolgálatkészségét, ahogy hálásan fel-felpillantott rá és leste kívánságait. Érezte, hogy túl az előzékenységen és udvariasságon, a gyerek viselkedésében van valami mély rend- és igazságszeretet, és ha megszökött hazulról, akkor annak komoly okai vannak. Szándékosan nem kérdezősködött, nem érdeklődött szökése felől, ellenkezőleg, mindent elkövetett, hogy egyszerűséggel, közvetlen, emberi magatartásával segítse át a válságon. Tudta, meg volt arról győződve, hogy ez a tisztatekintetű gyerek nem követett el semmi rosszat, megérdemli hát, hogy ne kínlódjon, ne gyötrődjön. Hirtelen eszébe jutott a demizson vörös bor. Az asztal alatt tartogatta vasárnapra. Akkorára Ígérte a család, hogy meglátogatja. Tréfás fény csillant fel öreg szemében, és nyomban megkérte Gábort, hogy szedje elő és töltsön. Gábor szinültig töltötte a vastag otromba poharakat. — Igyunk — nevetett az öreg, és koccintott vele. Kortyonként kóstolgatták a bort és beszélgettek. Gábor eleinte csak kesernyés ízét érezte a bornak, de később ez az idegen íz könnyű, kellemes bódulatban oldódott fel. Bőbeszédű lett, beszélt az iskoláról, a tanítójáról, majd az otthonra tért rá. Az öreg elfáradt, kérte, hogy a lámpa kanócát húzza lejebb és készítse el fekvőhelyét a tűzhely melletti pádon. Gábor nyomban intézkedett. Az öregtől egy párnát kapott a feje alá, takarónak pedig az öreg báránybundáját használta. Fáradtan ruhástól dőlt a padra. — Jól fekszel? — kérdezte az öreg. — Jól — felelte Gábor kissé kábultan. — Hát aludj, jó éjszakát. — Jó éjszakát. Nyitott szemmel feküdt a homályosan megvilágított szobában. Kábultságában is rendet próbált teremteni magában. A szoba gerendás mennyezetét nézte. Száraz paprikafűzér, hagyma meg fokhagyma lógott le róla. A falon most vette észre a fakó, kopott kis szentképet. Ekkor jutott eszébe, hogy nincs otthon, és ő tulajdonképpen szökevény. Otthon már bizonyára keresik, kutatják. Nem tudta, hány óra lehet, de. sejtette, hogy már késő estére jár az idő. Fáni néni most járja végig a szomszédokat, és kikérdezi őket, nem találkoztak-e vele? Biztos, hogy Babjákékat is meglátogatta már... Kérdés, Jani elárulja-e?— Kérdés, az igazat megvallva, nem bánta volna, ha elárulja, legalább megtudnák.
