Irodalmi Szemle, 1964

1964/6 - DISPUTA - Dobos László: Nem középiskolás fokon

Dobos László: „Nem középiskolás fokon“

A kulturális és irodalmi beitelkeken egyre fokozódik a mozgás, növekszik a forgalom. A sok éves bezárkózottság mesterségesen emelt kerítései kopnak, zsugorodnak. Szellemi, gondolati, irodalmi áramlásokat közvetítő huzalok feszülnek felettünk: a világirodalom neves értékei érezhetően közelebb kerülnek hozzánk. Olvashatunk, okulhatunk és ami a legfontosabb, konfrontálhatunk. Mérhetjük, egyeztethetjük lehetőségeinket és képességeinket másokkal, szélesebb körrel, magasabb rendű gondolati és művészi értékekkel.

Ez a termékenyítő oldala ennek a megnövekedett irodalmi forgalomnak. Azonban követelményei is vannak: fokozott mértékben veszi igénybe tájékozódó képességünket. A sokféle elképzelés, a sokféle kanyargó gyalogösvény összevisszaságában el kell igazodnunk. Látnunk és tudnunk kell, hogy a hajszálerek hol válnak sodró áramlássá. Ha nem tudunk különbséget tenni a rövid életű divat, a gyengécske szél hajtotta hullámok és az irodalmi állandósulás között, végletekbe esünk.

Tudom, hogy a nagyvilág megismerésének még csak a kezdetén tartunk. Ez még csak a hunyorgás állapota. Jóformán még ki sem léptünk tegnapi kalitka világunkból, s a megismerés szomjúságát kétely árnyékolja. Olyan kétely, amely szerintem jogos és megköveteli, hogy tünődjünk felette.

Mit teszünk magunkévá a köröttünk folyó szellemi áramlásból? Mi válik egyéniségünk szövetévé s egyáltalán birtokunkká? Tulajdonunkká alakul-e csak kis hányadában is? Vagy csupán szájtátiskodva tudomásul vesz- szük és egyszerűen „haszonélvezői“ leszünk a mások alkotta értékeknek? Másolhatunk, utánozhatunk, de teremthetünk is. Szélesebb körű megismerés által magasfokú szellemi feszültség áramlott rajtunk keresztül, aminek egyrészét magunkba földelhetjük. Azonban a vezetéknek ez csak az egyik szála. A másikon tapasztalataink, történelmünk és képességeink indikálta hajtóerőt kell eljuttatnunk a fővezetékbe. Tudom, leegyszerűsített mechanizmus és suta hasonlat ez. Hisz a technika világában nem létezik ilyen kétirányú erőáramlás. De akárhogy forgatom is helyzetünket, nem tudok szabadulni a kétirányú szellemi vezeték gondolatától.

Gondolkozásunk vonala jelenleg két pont között feszül: a világ eseményei, a felénk áramló számtalan hatás és a magunk élete. A világba ruccanásoknak, legyen Sz akár a szomszédos ország is, a legfőbb haszna abban van, hogy önismeretre, önvizsgálódásra kényszeríti az embert.

így a világban látottak értékmérője, az összehasonlítás alapja, mindig az én lesz. Az én élményeim, elképzeléseim, életmódom, életkörülményeim, tapasztalataim, műveltségem stb. Egyszóval mindaz, amit az ember magával visz és vihet hazulról. És itt, ezen a ponton érkezünk el önmagunkhoz, önmagunk helyzetének a vizsgálatához.

Az elmúlt évek folyamán sokszor leírtuk és elmondtuk ezeket a szavakat: önvizsgálat, helyzetünk felmérésének szüksége. Türelmetlenül az olvasók elé vetettünk ilyen fogalmakat, irodalomtudat. Ingerülten számonkér- tük a szocialista öntudat, a társadalomerkölcs, az intellektuális szemléletmód magasszintű megnyilvánulásait. Igen, számonkértünk, igényt támasztottunk. Dehát kitől kérdeztük ezt vissza? És ami a legfontosabb: hogyan jutottunk e fogalmak birtokába?

Ismerve sajtónk gyakorlatát, irodalmunk problémáit, tanítóink és népművelési dolgozóink munkáját, az a benyomásom, hogy az esetek nagyrészében fonákul gondolkodunk. Azaz felülről lefelé és nem megfordítva. Nem is olyan régen azt mondtuk: ha szabadulni akarunk a provincializmus kötelékeitől, helyzetünket szüntelenül konfrontálnunk kell. Egyeztetnünk az előttünk járókéval, a tőlünk többet tudókéval, a magasabb szinten gondolkodókéval. Ügy érzem, ezt megértettük, a baj csak az, hogy rosszul realizáljuk. Véleményeket és ítéleteket hangoztatunk, amelyek úgy simulnak termetünkre, mint a nagytestű embertől kölcsönkért ruhadarab. Egyre több az átvett és alkalmazott vélemény. Már tudunk általánosan, nagy vonalakban beszélni és „problémásán“ írni, de a fontos részletek, helyzetünk elemzése nem kerül figyelmünk fókuszába. Kommentálunk, közvetítünk.