Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Peter Karvaš: Sebhely (Részlet a színmű első közjátékából)
STANO: Hm. Egy év alatt száz megbocsáthatatlan bűnt követhetett el. Különben is — (kis kézmozdulat) nem ő az első, akit kizártak és akinek el kellett hagynia a munkahelyét. Te nem kerülsz olyan gyakran kapcsolatban ilyesmivel, de én ... Mozgalmas időket élünk. MAGDA: De Sebő ...?! Hihetetlen ... az ember egy házban él valakivel és... (Hirtelen.) Ismertem minden ismerősét. Legalábbis hallomásból ... Emlékszel, egy időben elromlott a telefon, helyettük nálunk csöngetett. . . Mind csupa rokonszenves ember volt.. . STANO (türelmesen): Nem ismerted sem az ismerőseit, sem őt, Magda. MAGDA: De hisz te is nem egyszer mondtad: ha mind olyan lenne, mint ez a Sebő .. . STANO: Meglehet. Néhányszor találkoztam vele az utcai pártszervezetben . .. Tetszett nekem, ahogy az emberekkel beszélt. Olyan kíváncsian, mintha mindegyiktől kellemes meglepetést várna... Egyszer elhozatott a gyűlésre egy ócska harmóniumot.. . Aztán Händelt játszott nekünk . . . Már nem emlékszem, a műsor része volt-e vagy micsoda. .. Nem nagyon illett oda a gyűlésre, kissé kínos is volt... De mindenki végighallgatta — valószínűleg szerették őt... MAGDA: Azt hiszed, egyik napról a másikra gazember lett belőle...? STANO: Mire jók ezek a kérdések, Magda? Akik megbüntették, nyilván jobban ismewk. (Hirtelen.) Vagy talán azt hiszed, igazságtalanság érte...? MAGDA (pillanatnyi szünet): Azt nem, de... (Pillanat.) Emlékszem, hogyan fogta meg a kezem... STANO: El tudok képzelni olyan ellenséget, aki csodálatosan tud kezet fogni. MAGDA (meglepetten): Šebo — ellenség...?! STANO: Nem mondtam! (Pillanatnyi szünet.) MAGDA: Azt mondtad: olyan rendes ember volt. STANO: Hogy az maradt-e, azt mások mondják meg, nálam hivatottabbak. MAGDA: Ha úgy fognak gondolkozni, mint mi, talán nem mondják meg. STANO: Értsd meg, Magda, sem te, sem én nem tudunk róla lényegében semmit. MAGDA: Hát hívd föl! Ha bűnös, te leszel az első, aki elitéled! De ha nem... talán egyedül van, jólesnék neki néhány jó szó ... STANO: Komolyan azt hiszed, hogy senki sem áll közelebb hozzá, mint az egykori szomszédja, akit már rég elfelejtett? MAGDA (csendesen): Talán senki. STANO: Nézd, Magda, az a Šebo elvégre nem az egyetlen, akivel ilyesmi történt! A többieket nem ismered, tehát nem törődsz velük — őt meg véletlenül kicsit ismered. MAGDA (halkan): Igen valószínűleg ez a különbség. Mert tudom ... STANO: Mit tudsz, talán azt, hogy ártatlan? Mind bűnös, csak ő nem, mert ismered? Vagy mind egytől egyig ártatlan?! Hisz ha megengednénk ezt a gondolatot, máris elpusztíthatnánk magunkat! (Más hangon.) Nem fekszünk le, Magda? MAGDA (türelmetlen): Azt mondtad, hogy harcolt Spanyolországban, a felkelésben, hogy jó funkcionárius, kiváló szakember ... STANO: És rendes ember! Ha egyszer levegőbe akarnám röpíteni ezt a köztársaságot, én is előbb jó funkcionárius lennék és rendes ember! MAGDA: Azt hiszed, Sebőnak az volt a szándéka ... ?! STANO: Kérlek, ne nyargalj a szavakon! Ma minden rettenetesen bonyolult! A frontok már rég nem húzódnak egyenesen, mint a vonalzó. Emberekről, akiket ma barátunknak tekintünk, holnap kiderül, hogy ellenségek. MAGDA: Egyszóval nem tekinthető kizártnak például, hogy Šebo ellenség volt. (Pillanatnyi szünet.) STANO: Természetesen nem tekinthető kizártnak! MAGDA (mereven néz rá): Az az érzésem ... STANO: Érzésed! Šebo a! kiviteli társaságnál dolgozott, február után egy csomó ember külföldre szökött... MAGDA: Azt hiszed, volt köztük valakije? STANO: Nem tudom. De Ka megkérdeznének, hagyjuk-e helyükön fontos nemzetközi intézményeinkben azokat az embereket, akiknek valakijük lehet az ellenséges külföldön, kereken azt válaszolnám: nem! A szocializmushoz vivő út nem lampionos menet. MAGDA (mereven néz egy pontra): Miért zárták ki a pártból? STANO: Azt sem tudom. Mintha most érkeztél volna a holdból! Jelen voltál, amikor valakit kizártak a pártból? Én ott voltam! (Csendesebben.) Talán nem akarta belátni, hogy el kell mennie a kiviteli társaságtól, elvesztette az idegeit... vagy könyvelési hibát vétett, amelynek messzemenő következményei voltak — fogalmam sincs róla! MAGDA: És azért... STANO (eddig is úgy beszélt, mintha elsősorban önmagát akarná meggyőzni; most szin
