Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Zs. Nagy Lajos: Versek
haladéktalanul szükségem lett egy tengeralattjáróra Azonnal ürítsék ki a szigeteket és az oázisokat szükségem van a boldogságra % kiabáltam A sajtóban akkor oldottuk meg a lakáskérdést szerkesztőségi asztalokon állomások büdös lócáin aludtam s azt gondoltam legkésőbb holnap visszaköltözöm a pálmafákra De jött anyád s nem engedett Tehát megegyeztünk fiam kiütöd őt aztán sorraveszed a többit s utána nem bánom ha verset írsz. Nagypéntek Ő puskát ragad és nekivág a rengetegnek vadgalambok kísérik öt és lucskos verebek élő dicsfényként lebeg feje felett a sok madár puskája szép acélcsövét aranyozza a napsugár vadászni megy de megesik szíve a fácánokon vállára ejti fegyverét és csörtet át a bokrokon Észreveszi hogy fakad a völgy tisztásain a fű tudja már hogy rokona a vadgalamb s a keselyű a hűvös űrben lehever a sápadt csillagok közé és forró tenyerébe vesz egy pörgő égitestet És énekel Parányi úszó rögdarab könnycseppnyi tengerekkel meddig bírsz forogni még megrakva gyötrelemmel hazánk vagy-e vagy börtönünk anyánk vagy mostohánk a fény felé emelsz-e vagy önnön kezünkkel csapsz le ránk Az imént megfeszítették Krisztust Ő most a régmegtanult passiót énekli gyászbaborultan sört iszik s csak nehezen tud lemondani a világmegváltásról Feszítsd meg őt! Kiss Sándor metszete 4 3
