Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Zs. Nagy Lajos: Versek
lábujjhegyen tavaszi szél vizet áraszt Kutyák fekete haragja csapdos az orgonák lilára fürtösödtek idegesen kutatod át a partot lábujjhegyen hogy fel ne verd az Istent Most kéne menekülni bele az éjszakába most hogy a szenvedélyek befordultak a falhoz s nyugalmas hortyogással álomba szenderültek Zsebeid megrakhatnád gyöngyházszínű kaviccsal nekivághatnál bátran a harmatos mezőknek lábad nyomát belepnék a bóbitás virágok Most kéne menekülni mert holnap talpra állnak a csuklyás óriások. Arcodon az olaj-rózsák kifesiettek, kivirultak; homlokod virágoskertjét nárciszokkal bevetették, szemed páros csodakútját betemették feketével, hervadt tulipánszirommal, borostyánfa levelével. Torkodat, a kürtök kürtjét, betömték vörös agyaggal, fekszel némán, mint az árva jegenyetörzs a patakban. „Tavaszi szél vizet áraszt...“ énekeltük tegnap este, s ma reggel egy fényes angyal tizenkét fogad kiverte. Tavaszi szél-szárította szagos fűre kiterített, vasparipád fájdalmában felzokogott, felnyerített... Zsélyi Nagy Lajos ezerkiiencszázhatvannégy Nagypéntek Az imént megfeszítették Krisztust Költőnk most a régmegtanult passiót énekli gyermeki áhítattal és szőnyeget porol Verseit hajnalban felfalták a gyíkok most már nem ír csak álmodozik s gyerekeket nevel Keménykötésű srác az egyik őt bokszolónak adja a másikból táncmester lesz vagy dzsesszdobos A felesége könyörtelenül vasal inget pelenkát boldogságot Nagyon helyes ez nem valami kócos évszáza< legyünk finomak s előkelőek A szilvafán vadgalambok turbékolnak gyászruhás lányok az úton sietnek megcsókolni Jézus kifeszített testét Ő most a régmegtanult passiót énekli gyászbaborultan sört iszik ernyedten s csak nehezen tud lemondani a világmegváltásról. Figyelj fiam ha majd úgy bokszolsz már mint Liston Clay vagy Papp Laci felkeresed apád hajdani háziurát s kiütöd ne félj megérdemli Szerkesztő elvtárs holnap elköltözik mondta nekem szükségem van a szobára tehát értse meg szerkesztő úr Érted fiam 2
