Irodalmi Szemle, 1964
1964/6 - AZ IRODALMI NEMZETKÖZISÉGRŐL - Duba Gyula: A göndörhajú kis kölyök
még ezt sem vette észre, mi meg mulattunk rajta. Később kibújt a nap is a szürkeség mögül és egyszerre nagyon melegen kezdett sütni, asztalunk márványlapját egészen forróra hevítette. Innen tűnni kell, de gyorsan! Intettem Igornak, hogy jöjjön utánam a ruhatárba. — Eltününk — mondtam —, de mi legyen a nővel ? Nem vihetjük magunkkal, nem szórakoztató. Ilyen nőt csak feleségül venni érdemes, különben ne kezdj ki vele, mert csak bosszúságot okoz. — Helyes — mondta Igor —, tudtam én, hogy a filozófia egyik erősséged, Milán. Minden gondolatod egy-egy aranyköpés. Félig falusi, félig városi tündér, látszólag mindenben benne van, de lényegében semmiben. — Az egy házasságot kivéve. — Igen, az egy házasságot kivéve ... Gyorsan megegyeztünk, hogy kocsin hazavisszük a lányt. Gentlemanok maradunk és meg is szabadulunk tőle. A lány beleegyezett. Bár kétségei voltak, hogy a barátom három pohár sörrel a fejében tud-e vezetni egyáltalán! Kis- lánykám, mondta neki Igor, autószerelő vagyok s ha szétzúzom a kocsimat egy kilométerkövön, másnap megcsinálom és tovább futok vele a nők után...! S ha közben a fejét is szétzúzza... ? Kemény, kopogtatta meg Igor a homlokát, nem lehet szétzúzni... ! Tetszett a lánynak, hogy autón viitték haza, láttam az arcán, meg a viselkedésén, hogy tetszik neki, bár nem mutatta. Meglehetősen hűvösen búcsúzott, de a hivatali telefonszámát megadta, hogy hívjam fel alkalomadtán. Ni csak, méltatlankodott Igor, Miss Csajágröcsöge meg sem köszöni, hogy hazahoztuk...! Néztük a lányt, ahogy ment az utcán és eltűnik a kapujuk mögött. Na hiszen, ilyen lányt bárhol találunk magunknak. Találtunk is estére kettőt, elvittük őket Modorba borozni, hajnalban meg fel az Igor lakására egy órácskára. Reggel, hogy elmentek, azt mondta a fiatalabbik: úgy szórakozik az ember, ahogy tud, nem igaz? Remélem, még találkozunk!... Talán, gondoltam, mit lehet tudni... ! A műhelyben harmadnap eszembe jutott a falusi lány. Hová tettem a telefonszámát? Ingerkedve játszottam a gondolattal, felhívom és megkérem, hogy találkozzunk. Nyugtalanított a kíváncsiság, jön, nem jön? Miért szalasszak el oktalanul egy alkalmat, nem vagyok az az ember, aki csak úgy futni hagy egy alkalmat, még ha nem sok eredménnyel kecsegtet is! Logikus, hogy nem az az ember vagyok... Felhívtam, s a nő jött. Azt mondja, jól van, várjam hétkor a Grandban. Furcsa ember ez a magyar lány! Kissé zavar tnak, idegesnek látszott, mintha valamiért szégyellné magát. Vagy csak lámpaláz, talán nem szokott csavarogni? A múltkor naiv magabiztossága nyomtalanul eltűnt. Konyakot viszont ivott. Lámcsak, Hamupipőke nagyvonalú is tud lenni, még cigarettázik is! Közben sokat beszél, kissé ziláltan és összefüggéstelenül. Összeveszett az udvarlójával — valami Pistával —, nem is akar vele járni többé. Önálló akar lenni. Nem baj, mondtam neki, semmi baj ... Mit számít az, hogy Pistának hívják-e, vagy Miliánnak? Nem, azt mondja, egyáltalán semmit nem számít, Milán is szép név... ! Na látod, Ilonka meg Milán, milyen prímán hangzik... Irtó príma, fújta a füstöt a levegőbe. Jól érezte magát. Egész este ilyen hangnemben beszélgettünk. Az ő részéről később már csak a konyak beszélt, az válaszol- gatott és mindég azt mondta, igen ... mindenre csak igen ... Rendben van, gondoltam, ha igen, akkor megyünk haza, nem is volt olyan nehéz dolgom veled! Igor lakására mentünk taxival, — én is egy közeli faluban lakom, nem a fővárosban közvetlenül —, tudtam, hogy nincs otthon, hiszen nálam a lakáskulcsa; a világon semmi sem történik egészen véletlenül. Ilonka később azt mondta, hogy igazában most szakít Pistával, ebben a percben, ebben a pillanatban... és hogy szeret engem — jó kis buta vagy te, angyalkám, gondoltam mindjárt —, és én is azt mondtam, hogy szeretem, többször is mondtam neki, bár nem volt egészen igaz, de azért nagyon jól éreztük magunkat. Reggel még mondtam is, hogy kár, hogy elmúlt az egész, mert igazán nagyszerű volt, csak most már sietni kell, mert én hét órára munkába megyek és nem szeretnék elkésni! Nem 490
