Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - DISPUTA - Heimler-Horváth László: Erről is beszélni kell
erről is beszélni kell Mózsi Ferenc írása rendkívül időszerű. Sajnos, kilencéves alapiskoláinkban, amelyekben közel kilencvenezer magyar gyermek tanul, idestova három esztendeje nincs komoly irodalmi nevelés. Az oka ennek az, hogy iskolaügyi hatóságaink három esztendeje új koncepciót vezettek be, új tantervek alapján, de új tankönyveket e tantervek alapján készíteni neim tudtunk, mert munka közben rájöttünk arra, hogy ez módszertanilag lehetetlen. Az új koncepció ugyanis kétnyelvű irodalmi nevelést írt elő, amelyet semmilyen pedagógiai-didaktikai tényező nem indokolt, erre vonatkozólag tapasztalataink nem voltak, és nem támaszkodhattunk más szocialista országok vagy a Szovjetunió tapasztalataira sem, mert egyszerűen ilyen koncepció még sehol sem volt és ma sincs. A kilencéves alapiskolák tanítói tanácstalanul állottak és csak nagyon kevés volt azok száma, akik az úttalanságban utat kerestek és megpróbálták menteni, ami menthető. A Pedagógiai Könyvkiadó vállalat ugyan — két esztendő múltán — az iskolaügyi hatóságok kérésére sokszorosított kéziratot bocsájtott a 6—9. osztályokban tanító magyar-szlovák szakos szaktanítók részére körülbelül kétszáz példányban, amelyben a tanterv által körvonalazott szövegek két nyelven szerepeltek. De módszert nem adhattunk, mert a kéziratok kidolgozása során a szerzőkkel és bírálókkal együtt mi is teljesen tanácstalanul állottunk, hiszen a Pedagógiai Kutatóintézeten szakember nem volt és nem állottak rendelkezésünkre tapasztalati adatgyűjtés által kidolgozott módszertani javaslatok. Az iskolaügyi hatóságok látva a helyzet tarthatatlanságát, a két nyelvű koncepciót visszavonták és új tantervet bocsátottak rendelkezésünkre, amelynek alapján elkészültek az új tankönyvek. Ezek 1964-ben (a 6. és 7. osztályokban), illető’.eg 1965-ben (a 8. és a 9. osztályokban) tanulóink kezébe jutnak. Az új tankönyvek az új tanterv alapján készültek, amely ugyan jobb az előzőnél, de nem mentes az irodalmi nevelés hatékonyságát akadályozó hibáktól. Ugyanis csupán heti másfél órát engedélyez az irodalmi nevelésre, amely megszűnt külön tantárgyként szerepelni, és a magyar nyelv és irodalom keretébe sorolódott, úgy, ahogyan azelőtt volt. A különbség, az, hogy míg a régi tantervekben körülbelül négy óra állott a tanítók rendelkezésére a magyar és szlovák irodalmi nevelésre, most csupán másfél óra jut, míg az új tankönyvek heti két órát vannak hivatva ellátni megfelelő irodalmi anyaggal. Ez a 6—9. osztályokra vonatkozik. Nyilvánvaló, hogy e másfél, illetve két óra keretében (ha a tanító egy félórát elcsíp a magyar nyelvtanításból) a tanítók nem tudnak annyi tárgyi tudást nyújtani, mint régebben a négy óra alatt nyújthattak. Az irodalmi nevelés jelenlegi felfogásának ugyan nem célja az. hogy az említett osztályokban rendszerező irodalmi ismereteket nyújtson, mégis félő, hogy e két óra alatt a tanító nem tudja annyira közel hozni tanítványaihoz az irodalmat, hogy az az iskolai irodalmi nevelés feladatát teljesíthesse. E hozzászólás keretében nincs idő a tanterv boncolgatására, ezért annak kvalitatív bírálatát mellőzöm. Az irodalmi nevelés készülő tankönyvei kétségkívül értékes irodalmi anyagot nyújtanak, amely segítséget nyújt a tanulók tudatos olvasóvá nevelésében. De tanulóinknak e tankönyveken kívül csak igen korlátozott mértékben áll rendelkezésükre az a gyermek és ifjúsági irodalom, amelyre a tankönyvek felhívják figyelmüket. Hogy egészen pontosak legyünk, gyermekeink a városokban nagy nehézségek árán, a falvakon alig jutnak ilyen kvalitásos irodalomhoz. Könyvesboltjainkban nem kaphatók azok az olvasmányok, amelyekre tankönyveink utalnak, mert sem a Pedagógiai Könyvkiadó sem a Szép- irodalmi Könyvkiadó nem foglalkozik ezen irodalom olcsó sorozatban történő előállításával, és a magyarországi behozatal nem tanterveink alapján történik. (Miután a magyarországi termelés sem igazodhatik a mi követelményeinkhez.) Évek óta nem kapható olcsó Petőfi, Arany, Vörösmarty, Ady, József Attila, Benedek, Gárdonyi, Móra, Móricz, lav Jírú felvétele Heimler Horváth László
