Irodalmi Szemle, 1964

1964/4 - DISPUTA - Bábi Tibor: A szlovák irodalom 1963-as mérlege

Az ember és a emberi élet be nemhelyettesíthető másféle értékekkel. Vagy abszolút értéke van, vagy egyáltalán nincs értéke. Novomeský az érték- teremtés folyamatában nem vetette alá magát az értéksemmisítő nyomásnak, azért a foradalom költészetéről és a költészet forradalmáról szólva lényegében az értékek külön létjogosultságáról beszél, arról — hogy az egyiket nem lehet alárendelni a másiknak, hogy nem lehet őket egymással behelyettesíteni vagy leredukálni, mert minden redukált érték becsét veszti. Ez egyaránt érvényes a forradalomra, az emberre és a költészetre is. S nálunk

— és nemcsak nálunk — épp ez a redukcionizmus és értéksemmisítés sújtotta a költészetet. A célokat eszközzé avattuk. S a mi költészetünkre ez még fokozottabb mértékben érvényes.“

Novomeský mellett Hamad a, Miroslav Válek Nepokoj (Nyugtalanság, Vojtech Michálik Tŕpky (Farkas cseresznye) és Mikuláš Kováč Obrana stavebnice című kötetét értékeli a legtöbbre. Válek és Kovács fölismerik saját helyzetük és a társadalom ellentmondásait. Az ember költői analízise verseikben egyre inkább elmélyül és tudják, hogy a lesújtó igazságokat csak úgy lehet hatálytalanítani, hogy felismerjük őket. Az ember küldetése az, hogy önmagát formálja, és nem az, hogy alárendelje magát. Költészetük így létjogosultságot nyer.

M i h á 1 i k költészetében hasonló szándékokat és törekvéseket fedezünk fel, de nem jut el a jelenségek analíziséig. (Mihál ik költészetével már lapunk múltkori számában is foglalkoztunk és Farkascseresznye című kötetéből közöltünk néhány verset.)

Tájékoztatónkban a szlovák lapokban közölt kritikák alapján az elmúlt év legjobb irodalmi alkotásaira tértünk ki, s befejezésül megállapíthatjuk, hogy az utóbbi években megindult erjedés végül is a szocialista irodalom új virágzását eredményezheti.

— bi—

Kopócs Tibor rajza