Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - Milan Ferko: Az új esztendő küszöbén
Milan Ferko ty- ^üó'Z&jfén Testvérlapunk a Slovenské pohľady a napokban vezércikkben emlékezik meg megalapításának 80. évfordulójáról. A lapot 1846-ban J. M. Húrban alapította meg, 1881- ben — a pemzet elnyomatásának legsötétebb korszaka után Svetozár Húrban Vajanský újította fel. A cikk szerzője rövid visszapillantás után a jelen égető problémáihoz nyúl mondván, nincs semmi értelme annak, hogy önelégülten s a jelen problémáitól függetlenül az azóta megtett útról disputáljunk. Ellenben tudomásul kell venni azt a tényt, hogy keleti metropolisunk csakhamar százezer főnyi lakosságú várossá növekedik (bár alföldi vagy inkább falusi jellegű architektúrája sehogyse tanúskodik erről), s ha akarjuk, ha nem akarjuk, a dunai város komoly vetélytársává növekedett. Nem ártana ügyünknek, ha lapjaink száma eggyel megnövekedne, ha a Kelet-Szlovákiában élő íróknak saját lapjuk lenne. Kulturális életünk ingája hadd lengjen a Pozsony— Kassa meghatározta amplitúdóban, és Kassa kegyelettel gondoljon arra, hogy a centrum és a kiindulópont nemrégen még Martin volt. Csakhogy mindmáig nem szabadultunk meg kulturális életünk és a közélet valamiféle — egykor talán martini, ma pedig bratislavai (vagy prágai) felfogásától. Martin kultúrájával büszkélkedtünk, míg a kysucai tájakon százával nőttek az analfabéta gyermekek, s kultúrátlan, szinte állati nyomorban tengődött az élet. Ma pedig — egykori felfogásunkhoz hasonlóan — az SZKP XX. kongresszusára való emlékezéseinkben leljük örömünket, a CSKP XII. kongresszusára hivatkozunk, és mindúntalan megállapítjuk, hogy a XX. kongresszus szelleme nálunk már teljességgel diadalmaskodott. Könnyen megfeledkezünk arról, hogy a lenini szellemnek az írók kongresszusán aratott győzelme még nem jelenti azt, hogy a Horná Ti/ina-i HNB-on is diadalmaskodott, sem azt, hogy áthatotta egész irodalmunkat. S ezek után meglepetésként ér bennünket, hogy semmi se megy úgy, ahogy szeretnénk, hogy sok még a jogsértés, hogy van jócskán bürokrácia is, hogy az úgynevezetett „szocialista ismeretségek“ a polgári jogok érvényesítésének egyetlen útja, módja, hogy semmiféle plénum nem vetett véget a nemzeti vagyon szétlopkodásának, hogy annyi év múltán a nagy kongresszus után is üres, a Szocialista erkölcsiségtől megfosztott könyvek látnak napvilágot stb. Az író mindaddig nem lanyhulhat törekvéseiben, míg csak egyetlen ember lesz, akit megaláznak emberi méltóságában, vagy megfosztják jogaitól, mígcsak egyetlen egy ember is lesz, aki másokat emberi méltóságában megaláz, vagy jogfosztásra vetemedik. Az ember átnevelése, bár erről az irodalom gyakran megfeledkezik, és a kritika sem hangsúlyozza eléggé nyomatékosan, minden szerző elsőrendű feladata. Az író emelje fel a megalá- zottakat. Nyissa meg a vakok szemét. A kapzsiakra süsse rá a szégyen bélyegét, lámassza fel mindenkiben a hitet, hogy a világ nem az atomháború felé halad, és nem is szabad, hogy odáig jusson, hogy véget ér az emberiség háborúk írta praehistóriája. Most minden valahogy távolabbnak tűnik, mint egykor elképzeltük. A kommunizmushoz vezető út is hosszabb, mint azt a felszabadulás utáni elképzeléseink elhitették velünk. Igaz, hogy sokat értünk el. De szem előtt tartva a ma is érvényes intést: „nektek többet kell tudnotok, mint mi tudtunk“ — egyre többet kell akarnunk: ha ma jobban élünk, holnap még jobban kell élnünk. Ez így általában tetszik is nekünk. Sőt — azt mondhatnám, épp ez tetszik legjobban a szocializmusból. De hogy még nagyobb erőfeszítést kell tenni — erről már megfeledkeztünk. Különösen akkor, ha szorul a kapca, s kemény feladatok előtt állunk. A régi világnak megvoltak és ma is megvannak a mozgatóerői: a profithajhászás, a konkurrencia és a magánvállalkozás. Ügy látszik, hogy ezeket a régi tényezőket nem tudjuk hatékonyabb erőkkel pótolni. Párizs közelében egy új gyár épült, ahol a munkások csodálatos teljesítményeket érnek el, az egész autógyár ragyog akár a tükör, az alkalmazottak igyekeznek és megbecsülik magukat, mert tudják, hogy abban az esetben, ha nem így tennének ... a gyárkapun kívül kapnák meg a munkájuknak megfelelő ellenértéket. Nézzük meg a mi. üzemeinket. áclav Jírú felvétele
