Irodalmi Szemle, 1964

1964/3 - FIGYELŐ - Koncsol László: A kétlelkü emberek írója

Duba sok érdekes elemet beépít a novellák művészi megformálási módjába. Mindenekelőtt jó mesélőkészsége van, aztán valószínűleg humorista múltjából örökölte érzékét a bizarr iránt, amely itt már nemesebb, tisztúltabb formában szintén jelentkezik. Végül azokat az elemeket kell megemlítenünk, amelyeket a modern művészet alakított ki (visszaforgatás, víziók, ismétlés, előrevetítés, a hely és az idő szabadabb kezelése stb.). Ezek a szerkesztési elemek többnyire szervesen illeszkednek bele Duba novelláiba, csupán arra kell ügyelnie, hogy ne ismétlődjenek mechanikusan minden egyes novellában (elég gyakori a zárókép előrevetítése, s néhol akár el is maradhatott volna). Néhány helyen az írói reflexiók zavarják az esztétikai hatást és a művészi egységet, lassítják az ütemet. Különben néhány helyen a tempót Duba felgyorsíthatta volna a novella dinamikájának, átütő erejének érdekében. Dubának már van írói távlata, iróniája, felül tud emelkedni a témán, ezért könnyen csiszolhatja írói módszerét.

A Tükrök viszonylag korai novellája Dubának, egyszerűbbnek, pergőbbnek képzelném, de a probléma érdekes: a görcsökkel, komplexumokkal terhelt férfi találkozása a Nővel, az előre megalkotott képzeletbeli ideállal. A nő szép, és őszintén, gondtalanul éli az életét, vidám, életerős, és a férjét, Kádárt is szereti. Kádár lelkében azonban élnek a komplexumok, s nem bírja leküzdeni őket. A tempót az asszony diktálja, s ez a tempó, a nő szertelen, de egészséges életvágya mindkettőjüket felemészti. A szárnyalni képtelen, nem az intenzív életre termett férfit legyőzik a komplexumok: akaratlanul is kedvese halálát okozza. Ha néhány körülmény nem zavarná a novella művészi egységét, különösen a már említett refleksziók és belső monológok (talán az én- forma is ludas a dologban), egész kitűnő novella lett volna belőle.

Ebből a szempontból jobb, talán a kötet legértékesebb darabja a címadó „Csillagtalan égen struccmadár“. Itt jó és rossz, fejlett társadalmi erkölcsi érzék és az időnként felfeltörő brutális ösztönök konfliktusa adja a novella magját, itt is a szerelem, a látszólag boldog, de mégis szerencsétlen szerelem viszonylatában. Duba a férfi és nő szerelmi kapcsolatának egyik mélypontját villantja fel. A férfiban az alkohol elszabadítja a romboló ösztönöket s a szeretők bensőséges kapcsolata megbomlik. A megoldás szép, finom: a nő már-már nem bírja tovább, menekülni akar, de az utolsó pillanatban mégis visszalép. „Gonosz, embertelen embert könnyű lehet elhagyni, gondolta. Egy beteget már nehezebb. És aki szeret, annak mindenképpen nehéz a búcsúzás ..Az olvasó gondolkodni kénytelen: mi lesz hát ebből, mehet-e így holnap is tovább. Mit tesz a nő ? ... A történet rövid, lendületes, finoman árnyalt, kevés elvenni való van benne.

Legnagyobb igényű, lélegzetű és legtöbb lélektani valamint társadalmi problémát felölelő novellája az „Idegen szem“. Nőhány hagyományos parasztábrázoló eszköz és valami móriczi szemléletmód még fogva tartja Dubát, itt is zavar néhány sallang, de a beépített problémák sokaságánál fogva, s főleg azért, mert a faluábrázolást lélekrajzzal egyesíti, értékes próbálkozás. Ha nagyobb apparátussal dolgozott volna, egy regény is kikerekedik belőle, hiszen pont ez az időszak a legizgalmasabb a parasztság életében. Duba a két lélek és a társadalom fejlődési rajzát egyesíti, s így a két pólus harca Török lelkében a társadalmi erők összecsapásának lelki vetülete. Török Péter tízhektáros középparaszt, s az a mód, ahogyan Duba megrajzolja makacs, a végén mániákus belső ellenállását a szövetkezéssel szemben, fiai menekülését a falutól, vágyukat egy kötetlenebb, kulturáltabb életforma után, Török magányát, vívódásait, a falu rétegeződé- sét, finom utalásai a politikai. és társadalmi erőviszonyok változására és az emberi Iélek- ban folyó reakciókra (Lipták—Török—Konc), Török Péter összeroppanásának csaknem az utolsó pillanatig finoman megoldott rajza, — mindez szép írói teljesítmény. Duba itt sem túioz, nem szépít és nem torzít. A két lélek és két szem motívuma bizarr, de nem bántó. Csupán gyöngén indokolt. Török értékes, erős ember, becsületes, tiszta lélek, élete a föld, szerelme, filozófiája, öntudata, minden mozdulása abból sarjad. A háború után értetlenül fogadja a családját is bomlasztó társadalmi változásokat, dacolni akar a változásokkal, a szövetkezettel, de aztán belekényszerül ő is a közösségbe, igaz, csak test szerint, mert lélekben — becsületes munkája dacára — soha nem bír kibékülni helyzetével. Csupán a sikeres prágai szemműtét után kezd feltámadni józanabb énje, egyszerre kettős fényben lát mindent, de ez a kettős látás hordja lelki betegsége csíráit. Vitába száll önmagával, s ezt a belső hasadást nem bírja el, meghasonlik mind saját személyével, mind a világgal. A hibát csupán abban látom, hogy Duba nem mutatta ki ennek a belső dialógusnak a nyomait már az operáció előtt Tőrök lelkében, hisz a főszereplő világos fejű ember, gondolkodása mégis inkább monológ jellegű. így aztán kissé hitelét veszti a hirtelen támadt lélekha- sadás.

A „Halott a daru alatt“ című novella Be- ránek mérnöke jő szakember, de a pénzért