Irodalmi Szemle, 1964
1964/3 - FIGYELŐ - Koncsol László: A kétlelkü emberek írója
és írásra készülőnek; az utánpótlásnak elsősorban! A szlovákiai magyar irodalom mai irgalmatlan főkövetelménye — létkövetelménye — a minőségi kalkulus. Ne felejtsük el, hogy Magyarországon — és épp 1956 óta — micsoda minőségi irodalom -keletkezett, és hogy partnereinket tájainkon Karvaš-nak, Mináč- nak és Mňačko-nak hívják! Fabry Zoltán A kétlelkü emberek írója Duba Gyula első novellás könyvének néhány darabja nyugodtan viselhetné ezt a címet: Kétlelkü emberek, s egy-két továbbiban is fellelhetők ennek a lélekábrázolásnak az elemei. Ha pedig figyelembe vesszük, hogy pont ezek a novellák Duba legkiforrottabb, legművészibb írásai, -máris körvonalazhatjuk Duba írói programját; megmutatni, milyen lelki, erkölcsi és társadalmi konfliktusokba kényszerül az ember manapság. Duba egy-egy elbeszélésében szinte pszichológiai tanulmányként elemzi a jó és a rossz, a szerelem és f éltés, a józan ész és a romboló indulat, a felelősségérzés és nemtörődömség harcát másmás társadalmi csoportosulásokban és helyzetekben. Amelyik elbeszélés ezen az ábrázolásmódon kívül esik, az láthatóan -nem több esetleges próbálkozásnál, s Duba az igényesebb, nehezebb, de több maradandósággal kecsegtető utat választja. A kötet írásainak zöme tehát morális célzatú, s hol vegytiszta állapotban, magánjellegű emberi problémákat elemző lélekrajz (Tükrök), hol pedig társadalmi háttérbe ágyazott, de ugyancsak pszichológiailag motivált novella (Idegen szem, Halott a daru alatt részben a címadó „Csillagtalan égen struccmadár“ is). A novellák cselekménye a két ellentétes pólus, a két lélek konfliktusából ered, s ez a konfliktus az utóbbi novellák esetében két világ- szemlélet harcává szélesedik. Ez a -problémafelvetés mind pszichológiai, mind társadalmi szempontból érdekes. Lélektani szempontból azért, mert az ember két lelke, kettős énje (ha romantikusok módjára le akarnánk egyszerűsíteni: a fehér és a fekete, a pozitív és a negatív én) normális körülmények között kiegyenlítődik, többé-kevés- bé leköti egymást, de válságos pillanatokban vagy az egyik vagy a másik pólus függetleníti magát, felszabadul s kezd önálló életet élni, sokszor egész meghökkentő intenzivitással. Két iz-gató kérdés merül itt fel mindjárt: egyrészt hogyan, mikor és miért szabadulnak el ezek az erők és milyen irányban formálják az egyén életét, másrészt egy társadalmi szempont: az egész, a közösség szempontjából mérni le az elszabadult erők értékét, súlyát, irányát, hatékonyságát. Duba a kötet legjobb novelláiban több szempontból motiválja az alaphelyzetet és a kibontakozást, persze, a pillanatnyi helyzetnek megfelelően és okosan, hol az egyéni, hol a társadalmi aspektus kerül előtérbe. A megoldás többnyire egészen frappáns, különösen ott, ahol a cselekményt nem zárja le (Halott a daru alatt, Csillagtalan égen struccmadár, Sírás az udvaron). S -itt jegyzem meg azt is, hogy Duba szerintem olyan hálás problémakörre bukkant, amelyhez különösen manapság, amikor a világ alakul, változnak az emberek, a jövőben is visszatérhet. Egyik -művészi erénye, hogy sikerült elkerülnie -az egyik leggyakoribb hibát: novelláinak cselekménye nem fut idillbe, nem simítja el a konfliktusokat, végigviszi bátran az alakok jellemét, következetes. Történetei akkor a legsikerültebbek, ha nyitva hagyja őket, s úgy látszik, egyelőre ez a megoldási mód felel meg Duba írói alkatának és szemléletének. Ott, -ahol csattanóra dolgozik, kibicsakli-k a különben jól vezetett vonal, s idegen, korszerűtlen és lo-gikátlan megoldásokhoz vezet. Az idegen szem című novella tűzvész jelenete romantikus, legjobb esetben is móriczi rekvizi- turn, kiugrik Török Péter jelleméből, s még betegségével is indokolható. Ugyanilyen a -másik csattanó, a kaszások képe, ahol Török Péter őrjöngve akar szabadulni -kényszerkép- zeteitól, kést akar, hogy kiszúrja a szemét, s közben lábánál ott hever a kasza. A jelenetet aláfestő vihar is romantikus kifejezési eszköz. A Tükrök cselekménye lezárt, s a csattanóból jelképes értelem is következik; itt ez a megoldás elfogadható, de Duba még nem bírt felülemelkedni a témán, nagyon benne él a mesében, az alakokban, — nincs távlata, nem elég szenvtelen. Sok a monológ, ezért Zsuzsa alakja -frisebb, üdébb, elevenebb, míg Kádár jelleme egy kicsit elvész a reflexiók, vívódások között. A zárókép előrevetítése nem rossz, de az első és utolsó változat terjedelme fordított arányú lehetett volna, sőt, inkább mindkettő egyformán rövid, villanásszerű.
