Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - Monoszlóy M. Dezső: Versek

bátorság

Emlékszem a halhatatlan kamaszra, ki meghalni nem fél, s úgyis túlélt halállal játszik, mennyel és pokollal vitázik, s mint háztetőn a kandúr veszélytelen kalandba indul, neki a mélység is még puha párna, s nem az enyészet örök árka, hová ledobhatja a szédület.

Emlékszem a fiatal férfi hősre,

kinek kardot, botot forgatott paraszt őse,

mert babérra, címre, földre vágyott.

Ma már számos féltenivalóm elöl e két bátorságnak szűk a pajzsa, s csak gyávaságomban reménykedem, mely annyi mindenért félni késztet, s melynek sebére flastromot vitéz tett többé már nem tapaszthat.

E gyávaságomban reménykedem, hogy féltem az embert, mindnyájunkat, félem a halált, mely telket hiába oszt, nem tudja különválasztani a jót s a rosszt..

— E gyáva bátorságomban reménykedem.

Václav Jírú felvétele