Irodalmi Szemle, 1964
1964/1 - Monoszlóy M. Dezső: Versek
Monoszlóy M. Dezső — Nézd egy rózsa! Ha nem veszed észre, én sem látom, mert nem öncélúan dolgozik az értelem, hanem hogy láttatva lásson, a kivetült világot csak úgy észlelem ahogy tükröződik máson. Amíg a mélyből az „én-t" kiásom mindnyájunk énjéért szálltam az ösztönig, a tudatig, hogy megkeressem azt a valakit, azt a valamit, mely mindnyájunk része, érzése, látomása. — Nézd egy rózsa! Ez itt a szirma, ez a szára. Vagy úgy gondolod, csak álmod része a rózsa? Akkor én is csak álmodtam róla, s valóban láttam, ha te is látod. Sok mondatból áll egy élet, végigmondani újból lehetetlen, már csak a legsugallóbb szavakat keresem, hogy képpé váljanak egy szétfolyó keretben. Ügy görnyedek mint táblája fölé a vakszimultánt játszó sakkozó, nem az elsuhanó bábukat lesem, hanem az egyenleteket bogozó belső értelmet, mozdulást. A futó helyére állt rézsútos erőt, a bástyát jelentő védő egyenest, a kecsesen ugró különöst, a gyalogost ütemező egyenletest a minden kockát átható ellentett nemű ismerőst, a körülsáncolt lényeget a célra mutató hősi őst. Ha bábukat keresnék nem látnám a táblát a kockákon csoszognék én is, és hiába tudnék a köröttem rendező erőről, elhinném, hogy pusztán rólam dönt a játszma. vakszimultán nézd egy rózsa
