Irodalmi Szemle, 1964

1964/1 - Találkozás Jean Paul Sartre-val

igyekszik a marxizmust az egzisztencializmusra redukálni, és hogy lényegében nála egy bizonyos fajta társadalmi darwinizmusról van szó.

Szeretném megkérdezni, vajon Sartre űr ismeri-e az említett művet, és hogyan szándékozik a kritikára válaszolni?

Sartre említett művében azt vallja, hogy a marxista filozófia a jelenkor egyetlen nagy filozófiája.

Szeretném megkérdezni, hogy ennek a filozófiának melyik bölcseleti elvét tartja a legfontosabbnak.

J. P. SARTRE: Először a Bűvész inassal kapcsolatban felmerült kérdésre szeretnék felelni. Teljesen egyetértek azzal, hogy a jószándék problémája, amely zsákutcába kerül, permanens probléma. Mert az emberrel igen gyakran előfordul, hogy bár kezdetben jó szándékkal indul, más útra tér és más célhoz jut. Ezzel kapcsolatban megjegyezném, hogy nem szeretem a pozitív hősöiket és nem hiszem, hogy valami nagy jövőjük lenne a jövő regényében. De ugyanakkor mindaz, amit az ember csinál, bizonyos szempontból értelemmel bír. Minden ember azt teszi, amit tud. És nem vagyok hajlandó őt ezért elítélni. Inkább hajlamos vagyok rá, hogy bízzam benne.

Éppen ezért úgy vélem, hogy egy olyan nagy mozgalomnak mint a szocializmusnak az elhajlása, a szocializmus korszakában minden tévedésével együtt nem szükséges, hogy bennünk a kétségbeesett reménytelenség érzetét keltse. Állítom, hogy minden vállalkozás számos tévedést és hibát feltételez. És ennek a következménye az, hogy például a valódi keresztény civilizáció kora csak a tizenharmadik században kezdődött, bár Krisztus az első században született. Vagyis ez azt mutatja, hogy nekünk is van némi reményre jogunk.

De a regényben nemcsak olyan alakok vannak, akik kitartanak tévedéseik mellett, hanem olyanok is, akik ezekből a tévedésekből győztesen kerülnek ki.

Láttam elég szép számú korombeli szovjet embert, akik megmagyarázták, hogy sztálinisták voltak és kijelentették, hogy mindig szocialisták maradnak, de nagy szigorúsággal beszéltek azelőtti magukról, és saját magukhoz bizonyos objektív távlatból közeledtek.

Láttam embereket, akik táborokból tértek haza, tehát a személyi kultusz áldozatai voltak, de mindamellett kommunisták maradtak, sőt még jobban elmélyítették szempontjaikat.

Most nemcsak azt kell megírni, hogy a szocializmus nehéz helyzetben volt, tévedések történtek, de a kivezető utakról is kell írni, és amikor a szocializmus nagy kalandjáról beszélünk, úgy gondolom, a jövőben arról is kell szólni, hogy miféle remények mutatkoznak a hibák feltárásai után.

(A fordító megjegyzése: a francia kaland szó <nem egyezik a magyar kaland szó fogalmával, hanem valami nagyot, magasztosai jelent.)

Sohasem álmodoztam arról, hogy a materializmust az egzisztencializmusra redukáljam. Nagyon kemény tészta az, amelyet nehéz bekebelezni.

További kérdésekre válaszolva így folytatta:

Kifejtettem már, hogy voltak nagy filozófiai korszakok, amikor egyidejűleg a feltörekvő osztállyal, amely a maga ideológiáját formálta, élt a hanyatló osztály is. Ezekben az időszakokban emberek vagy embercsoportok jelentkeznek, akik szintetizálják az egész mozgalmat, így kell nézni Descartesre és Locke-ra, akik a feltörekvő burzsoázia filozófiáját szintetizálták, vagy Kantra és Hegelre, akik a burzsoá mozgalom egy más időszakának a reprezentásai voltak, amikor a burzsoázia fejlődése második szakaszát élte, vagyis amikor a kapitalizmus ipari kapitalizmusra változik, megszületik a proletariátus, a metafizika helyébe a fizika lép és tudományággá válik a történelem.

Egyetlen filozófiai rendszer sem tudja túlszárnyalni az őt megelőzőt, csakis az az új társadalmi rendszer képes erre, amely életre hívta.

A marxizmus az utolsó három század harmadik filozófiája, amelyet a munkásosztály fejlődése, az iparosítás növekedése, tudományos ismeretek stb. hívtak életre, és mindazok, akik azt gondolják, hogy fel tudják falni vagy túl tudják szárnyalni a marxizmust, szükségszerűen a marxizmus előtti állapotokba zuhannak vissza.

Ilyen formán távol áll tőlem, hogy azt állítsam, hogy az egzisztencializmus fel akarja falni a marxizmust. Éppen ellenkezőleg, azt állítom, hogy marxista vagyok, és hogy