Irodalmi Szemle, 1964

1964/2 - FIGYELŐ - Az új cseh próza

geivel, mihelyt megjelent az ablakban, hogy a kifeszített zsinegről leszedje fehér térdharisnyáját, amelyet tegnap este kimosott és kiakasztott az ablakba száradni. A tanító dürrögött az ablak alatt, mint a süketfajd, Emőke barátságosan és hűvösen éppen csak jó reggelt kívánt neki, mire a tanító megjegyezte: „Nincs kedve egy kis reggeli sétára, kisasszony? Az erdőben harapni lehet az ózont!“ Emőke fejét rázta és azt felelte Nem, a tanító egyedül ment az erdőbe, aztán egész nap csak körülötte keringett, élveteg arcában csillogott a szeme, tyúkagyában zakatolt a néhány gondolat, amire képes volt, nem is gondolat, de előgyártott beszélgetési elem, időről időre odament hozzá, valamelyiket elővette és elsütötte, nem ért el vele sikert, megint elvonult és megint csillogott a szeme, éhesen meredt rá messziről és úgy járkált körülötte, mint a gangos kakas az elérhetetlen idegen tyúk körül. Emőke elmondta nekem azt a történetet, a legendát. Olyan volt, mint valami kalendáriumi história, mint azok a történetek, amelyeket állítólag a bordélyházak prostituáltjai meséltek a vevőiknek nemesi kúriában töltött ifjúkorukról, bukásukról és elszegényedésükről, saját testük siralmas árusításáról. A háború után Kassán maradtak, de apja, aki a megszállás alatt szívvel-lélekkel a rendszer szolgálatába szegődött, hivatalnok és fasiszta volt, egyszerre tönkrement, lehetetlenné vált, nem kapott nyugdíjat, az élet lehetőségét is megtagadták tőle, túl öreg és beteg volt ahhoz, hogy elmenjen útépítéshez követ törni vagy az erdőbe favágónak, anyja is öreg volt és beteg, nem hajlandó semmi testi munkára, Emőke akkor végezte a magyar gimnáziumban a hatodik osztályt, az iskolát bezárták, és akkor jött az az ember, földbirtoka és szőlői voltak, Pozsonyban szállodája, gazdag ember volt, negyvenöt éves, s ő igent mondott, hogy megmentse családját a nyomortól, éhhaláltól, attól, hogy szülei utolsó éveiket a szegényházban töltsék, a férfi uralkodni vágyó, gonosz és korlátolt volt, nem hitt semmiben, sem istenben, sem a demokráciában, sem az emberségben, semmiben, csak önmagában, és fiút akart, hogy örökölje birtokát és szállodáját és szőlőit, de nem voltak nemzetiségi előítéletei, nem bánta, hogy Emőke magyar. Lányuk született, a férfi elment hazulról, leitta magát a sárga földig, egy hétig egy szót se szólt hozzá, aztán ütni-verni kezdte, ha lerésze- gedett, a birtokán duhaj társaság verődött össze, autóval jöttek Pozsonyból, Kassáról,

Túrócszentmár tonból, dolg ozószobá jában tanácskoztak, a demokrata párt tagja lett, de Emőke nem törődött vele, s azon az éjszakán bement hozzá, áradt belőle a bor és a pálinka bűze és kikényszerítette azt, ami számára talán élvezet volt, de a nőnek szenvedés és szégyen, azon az éjszakán megismerte ezt a bikanyakú, fojtó lélegzetű férfit, és hamarosan megismerte az igazságot is, megismerkedett egy másik férfival, a kertészükkel, aki tüdőbajos volt és nemsokára meghalt, könyveket kapott tőle az istenhez vezető útról, a lelkierő fejlesztéséről, a lélek világáról és a földöntúli életről, s megértette, hogy ezen a földön minden csak arra szolgál, hogy megtisztuljunk a rossz szennyétől, a rossz anyagi fogalom, s az ember megtisztul az anyagtól, a testtől, a vágyaktól, és célja a lélek, sőt még az sem, a lélek is csak fejlődési fokozat, magasabb a testinél, de a végső cél Isten, a Vele való egyesülés, hogy saját énünk feloldódjék abban a végtelen boldogságban, amelyből Isten titokzatos szeretete és jósága fakad.

A férfi aztán meghalt. Február után elvették a szállodáját, majd a birtokát, később bezárták, megszökött, megpróbált átúszni a Dunán Ausztriába, de agyonlőtték. Az asszony hivatalnoknő lett, megtanulta a könyvelést, jó könyvelő, Kassán él a kislányával, akit egyedül nevel, szülei már meghaltak, úgy akarja nevelni a lányát, hogy eljusson az igazsághoz, amelyet man a megismert.

Kölcsönadott néhányat a könyveiből. Valami metapszichológiai és teozófiai szemle bekötött évfolyamai voltak, elolvastam egy cikket az amulettek hatásáról és arról, hogy ha a Mars napközelsége idején meztelen testünkön rézkarikát hordunk, megszabadulunk a reumától és a vérzéstől, és megkérdeztem Emőkétől, nem találja-e furcsának, hogy ugyanazok az emberek, akik állandóan csak a lélekről beszélnek, ily buzgón törődnek a testükkel, mert a teozófiai szabályok háromnegyed része arról szól, hogyan védekezzünk a betegségek ellen. Megkérdeztem, hisz-e mindebben? Azt felelte, hogy a lét minden fokán be kell tartani azokat a törvényeket, amelyeket Isten adott, és a testi lét törvényei megkövetelik, hogy törődjünk testi eoész- ségünkkel; ami pedig a szabályokat illeti, szemrehányón megjegyezte, hogy még nem próbáltam ki őket, mégis tagadom hatékonyságukat; még tökéletlen vagyok és szembeszeaülök az igazsággal, mindenki szembeszegül az igazsággal, de egyszer