Irodalmi Szemle, 1964
1964/2 - FIGYELŐ - Az új cseh próza
a két novellát olvashatja egyelőre magyar közönségünk), Hašková Vádlottját, Trefulka, Krátky, Pŕibský, Kozák, Šnepp és mások novelláit. Kívánatos volna, ha a Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó magyar szerkesztősége és lapjaink, folyóirataink nagyobb figyelmet fordítanának a cseh szépprózának ezekre a vitathatatlanul értékes, érdekes alkotásaira, s színvonalas fordításokban mutatnák be őket a magyar olvasónak. (Az első lépést e téren már megtette az Oj Ifjúság, amikor leközölte Jan ťrocházka novelláját.) Az alábbiakban Josef Škvorecký cseh prózaíró alkotását mutatjuk be. „Zbabelci“ (Gyávák) című regényével jelentkezett esztendőkkel ezelőtt; a kétségtelenül érdekes írás — Škvorecký elsősorban a cseh kispolgárt állítja benne pellengérre — nem nyerte meg egyesek tetszését, akik nyilván találva érezték magukat, s adminisztratív intézkedésekkel megakadályozták a könyv terjesztését. Azóta irodalmunkban tisztultak a viszonyok és a fogalmak, s az írószövetség III. kongresszusa s a kongresszust megelőző vitában megérdemelt helyére állították a modern cseh irodalomnak ezt az alkotását. Škvorecký egyébként — bár kétségtelenül megsínylette az említett adminisztratív rendszabályokat — évek óta publikált mint író és műfordító, főleg az angol és amerikai modern írók műveit tolmácsolja cseh nyelvre, irodalmi lapjaink jónéhány novelláját jelentették meg. Tavaly adta ki „Emőke legenda“ című novelláját, amelyet rövidített fordításban közlünk; talán legjellemzőbb példája az új cseh próza ama törekvésének, hogy méltóképpen ábrázolja korunk és a mai ember erkölcsi problémáit. — óti — Mikuláš Gálanda: Pihenő (1924—1925)
