Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
1. Eiég pontosan meghatározható tehát, milyen szögben érte öt a golyó a tankönyv- raktár ötödik emeletéről, és a vasúti átjáróról kilőtt golyónak is megállapíthatjuk a becsapódási szögét. 3. Mindkét hely, ahonnan a lövedék érkezhetett, magasan a kocsiút fölött helyezkedik el. A két lövedék valószínű iránya egy-egy nagy X-szel jelölhető, és metszőpontjuk valahol az elnök testének valamelyik felső pontján helyezkedne el. Ezek szerint már tisztán geometriai szempontból is határozottan különböznie kell a raktárból származó lövedék nyomának a viaduktról kilőtt golyó nyomától. Ha az áldozat valaki más volna, a bíróság egy-kettőre követelne egy újabb boncolást. Erről a gyilkosságról azonban nem fog már bíróság dönteni. És nehezen szánja rá magát valaki, hogy megzavarja a halott elnöknek járó nyugalmat. 8. Amikor W. W. Rostow 1960 végén vázolta, milyen lesz körülbelül a Kennedy-kormány külpolitikai koncepciója, hosszas mérlegelés után eljutott néhány konkrét javaslathoz „a hadügyi és a külpolitika eljövendő alkotó szakaszával kapcsolatban“: I. Felhasználni „a hatalom elaprózódását" a Nyugat-Európával és Japánnal való szövetség átépítéséhez. II. Gazdasági erőforrásokkal támogatni a fejletlen országokat, hogy fejlődjenek, és ne kelljen „totális módszerekhez“ nyúlniuk. (Más szóval: amerikai gazdasági segítséggel előzni meg a nemzeti felszabadító mozgalmak országainak forradalmi átépítését.) III. Szüntelen vitát folytatni a Szovjetunióval, mindig a kezdeményező fél szerepében, és meggyőzni a kommunista mozgalom vezetőit, hogy minden háború, még a legkisebb is (például az imperializmus ellen vívott fegyveres felszabadító harc) értelmetlen volna. Kennedy az Unió helyzetéről mondott harmadik beszámolójában így jelölte meg kormánya külpolitikai feladatait az 1963-as évre: 1. „Meg kell találnunk az utat, hogy.. . megerősíthessük szövetségeseink részvételi arányát egy igazán sokoldalú nukleáris ütőerő megtervezésében, emberállományában és irányításában az egyre meghittebbé váló atlanti szövetség keretei között“, s elérni, hogy „a szövetség nukleáris védelmi ereje ne okozzon viszályokat, hanem a bizalom forrása legyen“. „Ha az Európai Gazdasági Szövetség a protekcionizmus irányába fejlődne... a saját alapjait ásná alá. Kormányunk... támogatni kívánja a kereskedelmi kapcsolatokat az Atlanti-óceán mindkét partja között, sőt, az egész világon.“ 2 ..........egy nemzet csak nehezen összpontosíthatja figyelmét a külső veszély vagy a felforgató tevékenység elleni védekezésre, ha a nyomor és kétségbeesés ellen viselt küzdele m emészti fel napról napra az erejét“. Ezért „büszke vagyok a kölcsönös védelmi és segélynyújtási programra“, és „különösen büszke vagyok, hogy országunk a hatvanas- évekre elkészítette a gazdasági fejlesztés és társadalmi haladás nagy közös tervét — a Haladás Szövetségét“. 3. „Nem tételezem fel, hogy drámai fordulat következne be a kommunizmus módszereiben vagy céljaiban.“ De bizonyos feltételek között — s itt kifejezetten megemlítette a nemzeti felszabadító háborúk megszüntetését, a „felforgató tevékenység“ leállítását, a lefegyverzési intézkedések fölötti ellenőrzés elfogadását — „a megegyezés talaja valóban biztos lehetne: egyetértés Berlin kérdésében, nyugalom Délkelet-Ázsiában, a nukleáris kísérletek a váratlan vagy véletlenszerű támadások elhárítására, s végső fokon az általános és teljes leszerelés is“. Addig azonban „a világ legjobb fegyvereire lesz szükségünk, egy olyan véderőre, hogy megfeleljen a hatvanas évek követelményeinek. Ez, sajnos, azt jelenti, hogy növelni kell a hadi költségvetést...“ így hangzott a program. Milyen volt a valóság? És főleg: hogyan alakult a helyzet a merényletet megelőző két hónap alatt? A szövetségesek A sokoldalú nukleáris haderőt (multilateral nuclear force) sokoldalú nukleáris mókának (multilateral nuclear farce) kezdték nevezni. Franciaország természetesen nem csatlakozott, Nagy-Britannia kijelentette, hogy nem kötelezte magát részvételre (ha több szövetséges állam legénységéből toborzódik a hajók személyzete: Times, 1963. október 2.); „már rég feledésbe merült volna az egész terv, ha az amerikaiak nem akarnának (Nyugat-)Német- országból legalább félnukleáris nagyhatalmat csinálni.“ (A terv ellenzőinek véleménye,
