Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
Két golyó Délután viszont dr. Malcolm Perry és dr. Kemp Clark a két orvos, néhány részletesebb adatot közölt az újságírókkal. „Kennedy urat“ mondták „a golyó nyakon találta, közvetlenül a gégefő alatt... Kennedy úr fejének jobb hátulsó oldalán is volt egy nagy, tátongó seb ... A golyó a fej hátulsó részén hatolt be, majd kijött, és belső zúzódást okozott, s az elnök agyvelőállományában is veszteséget okozott.“ Ezek szerint két találat érte. A halált az agyába fúródott golyó okozta. A lövések sorrendje eddig nem játszott szerepet. Ez a helyzetkép tükröződik a Spiegel című hetilap december 4,-i közleményében: „Kennedy üdvözlésre emelt jobb karja hirtelen lehanyatlik az állához, a bal szintén. Két könyöke a pillanat egy töredékéig a fül magasságában marad. Ez az elnök utolsó reflex-szerű mozdulata: jobbra hajtott fejét jobbról balra haladó irányban fúrta át a golyó. James M. Chaney dallasi rendőr, aki az elnöki autó jobb hátsó kerekétől körülbelül két méternyire haladt a motorkerékpárján, látja, hogyan „fröccsen a vér“ Kennedy fejéből. Az elnök rögtön elveszítette az eszméletét, de egy pillanatig még egyenesen ül... Két karja lehanyatlik, törzse oldalra dől, az asszony (Jacqueline Kennedy) felé. Esés közben előre hajlik a feje, de még mielöttt rábukna a felemelkedő Jacquelinre, eldördül a harmadik lövés. Ez a golyó az elnök nyakán át a tüdő jobb szárnyába fúródik." Ez az időrend ugyan feltételezi, hogy a lövedék, amely az elnök agyát roncsolta szét, sorrandben az első volt, de az idézet utolsó szavaihoz ezt a megjegyzést fűzték: „A Parkland kórház orvosai lehetségesnek tartják, hogy ez a lövedék volt az első, és hogy az elnök fejét csak a harmadik golyó roncsolta szét.“ A kérdés tehát, hogy melyik golyót mikor lőtték ki, nyitva marad — bizonyára azért, mert nincs még különösebb fontossága. Két golyó, az egyik szétforgácsolódott Addig viszont, amíg a hír Hamburgba ér, ott megszerkesztik és kinyomtatják, Dallasban sok minden megváltozik. Ha a közfigyelem eleinte a fejlövésre összpontosult, hamarosan a nyakat ért lövedékre terelődött át. Először mindenki a halált hozó lövést tartotta fontosnak;-a későbbiek során arról beszéltek, amelyek vallott a merénylőről vagy a meléknylőkről. Az orvosok mesterségébe beleszólt a rendőrség. Eredetileg többé-kevésbé világos volt az egész eset. Perry és Clark, a két orvos, nemcsak azt mondta, amit már idéztem, ugyanis hogy Kennedyt a találat közvetlenül az ádámcsutka alatt érte. Ezután új mondat következett: „Nyilvánvaló, hogy ezen a seben át hatolt be a golyó a szervezetbe“. Ezt a megállapítást általánosan elfogadták. A New York Times című napilap már 1963. november 23-án kinyomtatta, és ugyanazon a napon az Associated Press hír- ügynökség is közölte. November 27-én a New York Times megismételte: „Dr. Kemp Clark, aki a halált konstatálta, úgy nyilatkozott, hogy az egyik lövedék a nyakkendő csomója mellett találta el Kennedy urat. Lefúródott a mellkasba és nem is került ki a testéből.“ Egy nappal később, november 28-án idézte a New York Herald Tribune dr. Robert Shaw, a Parkland kórház tüdősebészeti osztálya vezetőjének nyilatkozatát. Shaw megerősítette, hogy az , első lövedék a nyak elülső oldalán hatolt be Kennedy légcsövébe, és befúródott a tüdő jobbszárnyába. Ezt a golyót kivették az orvosok, akik a bethesdai haditengerészeti kórházban (Washington mellett, de Maryland államban) a boncolást végezték.“ Mindeddig nem merült fel semmi kétség. Csakhogy az orvosok nem számoltak a rendőrséggel. A rendőrség ugyanis azt közölte a kormánnyal, Amerikával, sőt a világgal, hogy minden lövés a tankönyvi aktárból, tehát hátulról jött. Ez az elmélet került veszélybe, mihelyt kiderült, hogy az egyik golyó a nyakkendő csomója mellett, tehát elölről hatolt be az elnök nyakába. A rendőrség azonban nem adta meg magát. Először azt állította, hogy az elnök nyakát ért golyót akkor lőtték ki a raktárból, amikor az autó még csak közeledett *
