Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - SZÍNHÁZI FIGYELŐ - Dušan Pokorný: DALLAS Szilfa utca 12,30
Kennan Kennedy kormányzásának első három esztendeje után az elnök egy másik munkatársa szétnézett Washingtonban, és úgy találta, hogy a főváros „szelleme“ nem sokat változott. George F. Kennan tulajdonképpen helyet cserélt Walter W. Rostow-val: a technikai főiskola professzora először a Fehér Ház tanácsadója, majd az államminisztérium tervezői vezérkarának a főnöke lett; Kennan, aki Tru man idején töltötte be ezt a helyet (de később mint Amerika moszkvai nagykövete nem állta meg a helyét), lemondott a belgrádi nagy- követi tisztről, ahova Kennedy küldte, és visszatért princetoni egyetemi tanszékére. Rostow tehát az egykori bírálóból „Washingtonná“ változott, amíg Kennan, ellenkezőleg, elszakadt a főváros „szellemétől“, hogy szabadabban bírálhassa. Ennyit a két ember konfrontálásához. Kennan mindenekelőtt megállapítja, hogy „a Kennedy-kor.mány a külpolitikai életben egyáltalán nem tárgyalhatott szabadon. Fontos változásokat látok a védelmi (katonai) politikában, de a külpolitikában a kormány egy csöppet sem mozoghat szabadon“. Gyakran megtörténik, hogy egy-egy átgondolt külpolitikai döntés áldozatul esik az erős (szélső) jobboldal nyomásának. A jobboldal elsősorban a Kongresszusra hat. A képviselők és a szenátorok „igen érzékenyen reagálnak, ha vád éri őket, hogy nem elég antikommunisták. A jobbszárnynak nagy befolyása van — ellenfeleit elhallgattatja, és olyan légkört teremt, hogy az emberek nem mernek szót emelni. Az amerikai sajtó túlnyomó részét megfélemlítették“. A szövetségesek is akadályt jelentenek: „Az Atlanti Szövetség nem képes megállapodni egy tárgyalási alapon — hacsak a javaslatok nem a feltétel nélküli kapitulációt követelő felhívásokra, vagy a szövetségesek maximális igényeinek kiegészítésére szorítkoznak. A szövetség inkább megegyezik bármilyen elképzelhető követelésben, ntint hogy okos álláspontra helyezkedjen, és így előmozdítsa a tárgyalásokat. Nekem ez sok fejtörést okoz, mert a szovjetek nem fognak kapitulálni. Ellenfeleink nem olyan gyengék. Ha tehát nem találjuk meg a tárgyalási alapot, akkor a hidegháború tovább folytatódik — s a veszély nem csökken.“ És újra: a legerősebb fék a Kongresszus. „A Kongresszus és az amerikai emberek nézetei annyira különböznek, hogy az amerikai vezetés a határozatlanság látszatát kelti. Mégpedig egy olyan pillanatban, amikor a nemzet és a kormány kénytelen végre színtvallani, mi a célja a Szovjetunióval és a kommunista országokkal folytatott viszálynak: Akarunk-e fordulatot ezekben az országokban, akarjuk-e őket kívánságaikkal szemben engedelmességre kényszeríteni, sőt, akarunk-e háborút?“ Más szóval: „El vagyunk-e szánva, hogy megsemmisítjük a kommunista rendszert, azaz háborút kezdünk — vagy tápláljuk a mérsékletnek azokat az elemeit, amelyek a világbékének legalább a reményét erősítenék?“ „Nemzetközi helyzetünk megköveteli, hogy nyilatkozzunk — és olyan sürgetőn követeli, hogy ez az utolsó alkalom.“ Kennan feladta nagyköveti rangját, mert úgy gondolta, hogy bírálói minőségében többet használ ma, d az elnöknek, mint ha diplomáciai szolgálatban marad. Nem jutott rá azonban elég ideje Két nappal azután, hogy megjelent a Spiegelben a Look című amerikai folyóiratból átvett Kennan-interjú, az elnököt meggyilkolták. 7. Egy golyó A Kennedy haláláról szóló első hivatalos közleményt 13 óra 36 perckor olvasta fel a Parkland kórházban összegyűlt újságíróknak Malcolm Kilduff, az elnök sajtótitkára helyettese. A közlemény így hangzik: „John F. Kennedy elnök ma, helyi időszámítás szerint körülbelül egy órakor halt meg Dallasban. Halálát egy agyába fúródott golyó okozta. Az elnök ellen elkövetett merénylettel kapcsolatban, semmi részletesebb adat nem áll rendelkezésemre.“ A New York Timer a közleményhez ezt a megjegyzést fűzte: „Abból, amit Kilduff mondott, az következik, hogy az elnököt csak egy találat érte.“ Ennek az állításnak felelne meg az a mód is, ahogy a merényletet a Time című amerikai hetilap tudósítói a lap 1963. november 29-i számában leírták. A lapot közvetlenül a merénylet után készítették elő: A lövés után „az elnök teste balra zuhant, jobb lába ugyanakkor kilendült a kocsi ajtaja fölé. Amikor az elnök feje Jacqueline térdén nyugodott, ömlött belőle a vér."
