Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - FIGYELŐ - Bábi Tibor: Barsi Imre: Tegnap és holnap között

Formai szempontból Győry az új verseiben is szemmelláthatólag ahhoz az arspoetikához tartja magát, amelyet egy fiatalkori költeményében, az 1927-ben írt Számvetés-ben így fejezett ki:

Hej, pajtások, nem babra megy a játék, nem szándékokról van itt a beszéd, nem is a módról, hogy ki tudja szebben kiteregetni a maga baját a bánatutca rótt sövényein, vagy a rótt

sorok ruhakötelén.

Jön egy nagy szél, és úgy lerázza őket, akár az est a sok-sok tarka-barka felhőrongyot ledobálja az égről.

Az új ciklus hangban, stílusban, a versformálás módjában ugyanazokat a vonásokat mutatja, mint a régi életmű kiforrott és kikristályosodott része. És ez természetes is. Azt az új boltozatot, amelyet Győry Dezső a költői életművéhez most hozzáépített, a stílus megbontása nélkül lehetett csak a régi épületre harmonikusan ráilleszteni.

Turczel Lajos

Barsi Imre: Tegnap és holnap között

A Szlovákiai Szépirodalmi Könyvkiadó közös kiadásában jelentette meg Barsi Imre 1957 és 1963 között sajtóban közölt riportjait. Legtöbbje képes riportként látott napvilágot elsőízben a Hét hasábjain. A szerkesztőséget és magát a szerzőt is megbecsülni való szándék vezérelte akkoriban: felfedezni a magyar olvasó számára hazáját — Csehszlovákiát.

Könyvében negyven riportot gyűjtött össze, ami ugyanannyi városképet jelent. Megpróbálja érzékeltetni azok történelmi levegőjét, mozgalmas múltját és jelenét. Könyve két harmadát csehországi városoknak szentelte, egy- harmadát szlovákiai utazásainak. A könyv fülszövegében a kiadó így mutatja be Barsi Imrét olvasóinak: „Nyughatatlan természet, .szenvedélye a képzőművészet, az irodalom és az utazás.“ E három kedvtelése arra predesztinálta, hogy űrpótló újságírói műfajt teremtsen. Az utazó riporter, vagy a gondtalan turista pózában járja végig az országot és felfedezi, amit már régen felfedeztek, újdonságként közvetíti, ami már régen nem újdonság a magyar olvasó számára sem. Forrásai a helyi krónikák és a bedekker. Érzéke van a különlegességek és a kuriózumok iránt. Történelmi adatokat, képzőművészeti érdekességeket, gyér aktualitásokat kever és gyúr össze önkényesen, s mindezt magyar vonatkozásokkal fűszerezi meg. Stílusa romantikusan érzelmes: kegyelettel adózik a tŕeboňi mesternek, vár- és templomépítőknek, a csemicei út mellett örök álmát alvó Jurkó Jánošíknak, s az orliki gátépítőknek. Országot és hazát akar felfedezni, de csak helyi jellegű érdekességekre bukkan. Ha országos jelentőségű építkezéseket vagy üzemeket látogat, csak azt fedezi fel, ami szemmel látható és fényképezhető. Emberhez szólni és embert

megszólaltatni képtelen. Csodálatos könnyedséggel siklik el a problémák felett. Konfron- tálni akarja ódon, gótikus székesegyházak, reneszánsz várkastélyok névtelen építőkollektíváinak ügyességét, tudását és szorgalmát az orliki vízierőmű alkotói közösségének elmésségével, magasabb fokú humanizmusával, a gottwaldovi Svit munkásainak kitartásával, a Csehszlovák Cremona hegedűkészítőinek páratlan művészetével, de puszta tényközlés- nél és megállapításnál nem futja többre az ereje. A Cremona igazgatója, „Bőszek őszintén bevallja, nem volt szakember, de már az! És ami fő, szereti munkáját, szereti az embereket.“ Istenem, hogyan lett egy nem szakember, szakember és igazgató? Nem szakember létére, hogyan szerették meg és miért szerették meg a szakemberek? Ez a világ legizgalmasabb témája, újságíró számára a legcsábítóbb riport alany. Barsit mindez nem érdekli, inkább csodát tesz: „Nem volt szakember, de már az!“ Azzá avatta minden nehézség, skrupulus nélkül a gondtalan turista felületességével. A sušicei gyufagyárban találkozik egy idős asszonnyal, a jó munkások között emlegeti, s így jellemzi: „ ... Ő (a majd hatvan felé járó Bejlová elvtársnő) ezer- kilencszáztizennyolc óta dolgozik a gyárban. Látta összeomlani a monarchiát, átélte az első köztársaság szétzúzását, a harmadik birodalom széthullását, örül a februári győzelemnek, és normáját is százötven százalékra teljesíti... (63. old ) Tehát nem szaktudása, hanem egyéb élményei képesítik arra, hogy százötven százalékra teljesítse a normát.

A libereci Textilánában felfedezi Tamási Máriát, a párt régi harcosát, s a fiatal nemzedék okulására néhány sorban felvázolja sorsát, hogy senki ne okulhassan belőle. Kéri