Irodalmi Szemle, 1964
1964/10 - FIGYELŐ - Tőzsér Árpád: Szakonyi Károly: Túl a városon
Pista a zlíni Bata üzem magyar párttitkára, akit a németek végeztek ki, csak jelentéktelen epizód. České, Budéjovicén járva észre veszi, hogy „A szemre szép Česká ulicában (amely ma már csak név szerint cseh utca) még tartózkodás jellemzi az őslakosok és az újonnan jöttek viszonyát. íme a probléma! De Barsi számára nem létezik. Barsi inkább konfrontál: a százévek óta polgárosult s ma .már szocialista Csehországban járva a feudalizmus középkori árnyai ellen hadakozik, szélmalom harcot vív, mert nem tud vagy nem akar megküzdeni saját korának problémáival. Csinálja, amit nyughatatlan természete, s három szenvedélye — a képzőművészet, az irodalom és az utazás — követel tőle: turista a képzőművészetben, turista az irodalomban, és turista akkor is, mikor riportot kellene írnia. Magyarok ezrei lódultak neki az országnak, alig van nagyobb ipari üzem vagy építkezés, ahol ne dolgozna magyar kőműves, ács, géplakatos vagy szerelő. Valóban hazájuk a maguk építette ország, mindennapi gond és mindennapi problémák foglalkoztatják őket. A kényszerű vonatkozásokon kívül aligha jut idejük utazásra, így hát Barsi Imre könyve se lebecsülendő mű. Lehetővé teszi számukra, amit körülményeik meg nem engedtek, bebarangolhatják vele az országot. Találnak benne egy-két igazgyöngyöt is, pl. Radnóti Vilmos Liberechez fűződő, jellemformáló élményeit, vagy Bense Pál honvéd és társainak példamutatását. Egyébként elégedjenek meg azzal, amit minden általánosan művelt ember tud már. Ajánlhatjuk diákoknak is: jó kiegészítő olvasmány a földrajzi órákon tanult anyaghoz. Csak egyről ne feledkezzünk meg olvasás közben: hogy nem vagyunk gondatlan turisták, s hazánk nemcsak tájak és holt kövek, de elsősorban eleven emberek. Bábi Tibor Szakonyi Károly: Túl a városon „Amikor ezeket a képeket magába fogadta, még nem értette jelentésüket, akkoriban nem is tűntek különösnek, egybemosódtak a napok, évek eseményeivel, természetesnek tetszettek, akár a napsütés, az eső, vagy a dolgok egymás után következő rendje...“ A fiatal Szakonyi Károly új kötetében kezdődik így a Homály c. „vallomás“, de írhatta volna a ■ kötet elejére is ugyanezt: a hét kisebb írást, elbeszéléseket, vallomásokat, történeteket tartalmazó könyvben emlékezések sorakoznak egymás mellett. Keserű, kicsit látomásos emlékek, képek, többnyire sötét és elégikus sárgával festve. A szerző emlékezik s az emlékek jelentést kapnak, értelmes rendbe zárkóznak. S némelyik fegyelmezetlenül kimarad a rendiből, az újrateremtő emlékezés után sem kap „jelentést“. Ezek megmaradnak nyersanyagnak, műhelytanulmánynak. Ilyen a már emli- , tett Homály is, de méginkább ilyen az Azóta mindig, s a Valami, régről. Legteljesebb a kötet leghosszabb darabjának, a regény megjelölését viselő Emberi üdvözlet c. hosszabb elbeszélésnek a jelentése, s így ez az írás a könyv legfigyelemreméltóbb darabja is. A történetet elbeszélő Micskeivel is feltehetően a szerző emlékezik. Emlékezik s az emlékezésből született írás végén ott áll az emlék jelentése is: „De néha — váratlanul, sokszor a legkellemesebb óráiban — rossz érzete támadt. Ilyenkor nem tudta mi zavarja; megmagyarázhatatlanul rémlett fel benne valami elmulasztott kötelesség gyötrő emléke.“ Tehát az „elmulasztott kötelesség“! Mit mulaszthatott el Micskei, ez a teljesen „normális fiú, akinek „semmi olyasmi nincs az életében, amire keserűen kéne visszagondolnia“, egyszóval akinek még minden sikerült, s ennek megfelelően teljesen normálisan fejlődött lelki élete, — mit érezhet ez elmulasztott kötelességnek? A szeretetet az fogalmazza meg, aki hirtelen a hiányára döbben. A szeretet az ember legtermészetesebb lételeme, éter, amelyben egyedül terjedhet az emberi hang embertől emberig. S aki nem találja az utat az emberekig, vagy akihez az emberek nem találják az utat, az vágyakozásában megfogalmazza az szeretetet. Csakhogy ki lehet-e „harcolni“ a szeretetet? Lehet-e eredményesen akarni, hogy szeressenek? Moravia Római lányá-ban egy birkózó erejével akarja kényszeríteni a prostituált főhőst, hogy őt szeresse. S az erőszak persze nem szerelmet, vagy szeretetet eredményez, hanem félelmet. Ezt példázza Szakonyi elbeszélése is: a szeretet akarása legtöbbször ellenkező eredménnyel jár. S még valamit! S ezzel a „még valami“-val több az írás a témában azonos vagy legalábbis hasonló írásoktól.
