Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - FIGYELŐ - Turczel Lajos: Győry Dezső: Az élő válaszol

kölcsönhatásban álló Sarlós mozgalomnak kiemelkedő tagja volt.

Az „arckép-vázlatot“ rajzoló Dobossy nem hallgatja el a Sarló és Győry útjainak szétválását sem, s ezzel kapcsolatban szükségszerűen rámutat a költő világnézeti korlátaira. Az új kötet egyik idézett kritikusa, Illés László, szintén kitekint erre a kérdésre, és vele kapcsolatban találó következtetéseket von le: „Az ifjúság, amely zászlóként vitte a nevét, gyorsabban haladt mesterénél, a Sarlósok balszárnya rövid néhány év alatt befutotta a népies eszményektől a munkásmozgalomig terjedő utat. Győry nem lett tagja ennek a tábornak, de nagyonis konkrétan népi elkö- telezettségű humanizmusa sohasem volt nagyon távol a szociális és nemzetiségi kérdések megoldására legjobb irt kereső kommunistáktól.“ (T. L. kiemelése).

A felvetett kérdéssel kapcsolatban arra is hivatkozhatunk amit a Zengő Dunatáj „kor- társi utalásaidnak írója, I. P. mondott: „Győry költészetében is azt kell keresnünk, ami benne van, és nem azt ami még lehetne, hiszen ez a mű így is teljes és sajátosan nagy érték, hiteles tanú a történelem nagy sorsfordulóján, — egy férfias élet hőstette.“5) És ez a teljes igazság. A polgári Csehszlovák Köztársaság harcosan humanista és antifasiszta költője, Győry Dezső, azon a világnézeti poszton, amelyen állt, a költői és emberi kötelesség maximumát nyújtotta.

Dobossy László a bevezetőjében többek között egy érdekes és találó képet is használ. Győry költészetének eszmei összetevőit: „a haladó tartalmú magyar újarcúságot, antifa- sizmust és szocialista szellemű közép-európaiságot“ a költői életmű „pilléreinek“ nevezi.

Most ezekre a szilárd pillérekre az újból megszólaló költő Az élő válaszol című ciklussal egy új boltozatot rakott fel.

Az új ciklus mottója, ihletője és hőse az a Július Fučík, akinek alakja és műve a szocialista és antifasiszta emberség jelképének számít. Győry a saját emberségét, életútját és művét Fučík emberségén és példáján méri le.

Erre a merésznek látszó összehasonlításra, összemérésre több körülmény is feljogosítja őt: Annak a kisebbségnek a költője, amely Fučíkot — a Sarlóhoz fűződő gyönyörű kapcsolata és a nemzetiségi kérdésben kinyilvánított következetes és félreérthetetlen álláspontja révén — különösképpen a szívébe zárja; Fučík 82 nyelvre lefordított és 210 kiadást elért Üzenetét ő ültette át a mi nyelvünkre. (

......lefordítottam szavad, s elsők közt a

5

) I. P.: Kortási utalások egy költői életműhöz. (A Zengő Dunatáj, Bp., 1957 előszava.)

nagyvilágban „Naplód" mélyére leszálltam: hogy élj! S hirdesd! S hirdethessem múlhatatlan igazad“.) Fučíkhoz hasonlóan ő is újságíró volt, — és újságíróként és költőként az antifasizmus frontján, a népek közti hídverés szellemében harcolt, az emberséget, békét és örömet hirdette, eszményítette.

... S azért kell tán népjelképpé, hogy legyünk, mert azt hirdettük: Híd és Nép, s hogy az élet öröm és szép.

És ezért következéskép fómunkánk az örömszerzés, s jót tennünk a földi cél!

Az éló válaszol című ciklus — a fučíki emberség nagyerejű felmutatása mellett — izgalmas emberi és költői önéletrajznak, lírai önéletrajzi regénynek is számít. A ciklusnak ezt a jellegét a bevezetőt író Dobossy László a következőképpen emeli ki: „A magyar költő most válaszai a cseh írónak; s az élő nemcsak a halottnak felel, hanem válaszol mindazokra a kérdésekre is, amelyekkel költői útján találkozott. így bővül a felelet számadássá, egy gazdag élet és egy változatos életmű summájává.“

A számadást tevő, a költői és emberi énjét a fučíki mérlegre állító Győry ebben a ciklusban újból végigjárja egész életútját és életművét. A „szülőváros“ Batyiban töltött gyermek- és ifjúkor kedves élményeinek, a meghitt családi körnek, „a kis népfrontnak“ számító, Sarló-közösségnek, a prágai ú^ságírás- kodás szerelmi és szellemi kalandjainak, az ifjú-költői felbuzdulások, lángolások és felismerések fokozatainak szuggesztív bemutatása és újraélése mellett férfias elégtétellel idézi fel az emberségért és a jobb magyarságért folytatott költői harcát, komor színekkel ecseteli az uralomrajutott barbárság tombolását és a legnagyobb veszélyeztetettség idején elhangzó példátlanul bátor költői szónak, az „Emberi hang“-nak a megszületését.

A másfél évtized után költőként ismét megszólaló Győry Dezső új ciklusát egy fontos kordokumentumnak számító életmű eszmei betetőződésének tartjuk. Ebben a ciklusban a költőnek a szocializmus ezsményeihez ezelőtt is közelálló humanizmusa érett szocialista humanizmussá és eszmeiséggé teljesült:

S hallja elődöm, utódom: azért lehet nyíltan szólnom, mert nem a prédán-henyélést, a Munkát énekelem, s utam (tanulságos ének): és a munkásság szerepének megvallását: rég mellettük s végre: köztük a helyem.