Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Avantgardizmus és szocializmus Forbáth Imre költészetében

Ebben a vázlatban csak kontúrját tudom megrajzolni annak a művészi forradalomnak, ami Prágában lezajlott azokban a szép húszas években. Engem persze elsősorban a költészet érdekelt. Összehasonlítottam a magyar avantgárd (a „Ma" stb.) poézisével és kénytelen voltam elismerni a csehek fölényét. ízlésesebbek és következetesebbek voltak. Nem szenvedtek úgy mint mi zavaros elméleti eklekticizmusban és praxisuk is mentes volt a „kozmikus" görcsök, zagyva dadaista kísérletek s egyáltalán a megvadult akarnokok és mitugrászok zsibvásár át ól. A „poetizmus“ (ahogy az esztéta Teige és a költő Nezval ezt az általuk elindított irányt elnevezték) fölénye elméleti megalapozottságában és művelőinek nagy tehetségében rejlett, ott dilettáns nem jutott szóhoz. A cseh avantgárd nem tévedett el az izmusok útvesztőjében, programja egyszerű, de radikális volt; emancipálni a művészetet az ócska rekvizitumoktól, az emocionalitás és imagináció tiszta eszközévé tenni: megszabadítani a formai és tartalmi parazitizmustól, mely a régi művészetet oly sokszor tőle idegen hatások és eszközök lomtárává tette. A művészet nem imitáció, sem reprodukció, nem szimpla másolása a valóságnak, s nemcsak szolgálója bizonyos efemér tartalmaknak“9 „A Bratislavská vinárňa“ (pozsonyi borozó) elnevezésű vendéglőben a szlovák forradalmi értelmiség vezetőivel, az 1963-ban rehabilitált davistákkal szokott összejönni, Vladimír Cle- mentisszel és Laco Novomeskývel, de nem kerülte el a Fénixet sem, ahol a kisebbségi magyar nemzeti ellenzék költői és újságírói ültek: Győry Dezső, Vozári Dezső, Szvatkó Pál, Dr. Váradi és mások. Forbáthnak ekkori kevés visszhanggal és olvasóval találkozó költészete mindenekelőtt a prágai perifériák és nyomor- tanyák életét tükrözi villoni balladás és cinikus képekben érvényesül: Dejvice, A három strucchoz, Éhes költő víziója, Viola, Charlie, Na Manináoh, A vízihulla, Na bojišti 14, Az udvarban stb. Ezekben a leíró jellegű költeményekben sok avantgardista, dadaista motívum van, de egészükben már érthetőek és reálisan tükrözik a prágai külváros életét, lumpenproletárjaival, apacsifjaival együtt.

Törlőrongy lóg a légbe fönn s kemény Gramofónhangok, csecsemősírással vegyest Hullnak az ablakokból. Majd egy éjjeliedény Glazúrája csillan és jelenti: halló', itt az est!

Fütyürészek. Kutya üvölt. Levelek vígan

kergetőznek.

9 Forbáth: Magyar költő Prágában i. h. 930.

Rikkancsai vagyunk a külvárosi ősznek,

Misztikusan lobognak a szélben a kék csíkos

gatyák.

Már hull a holdnak halvány aranya,

A kutya, a két tyúk és a nagyanya

Aludni térnek ... szép jóéjszakát!

(Az udvarban)

Az idézett részlet egy szonettből való, de mintha e műfaj paródiája volna. A költő verseinek többségét ilyen paródiajellegűvé teszik a bennük található groteszk és paradox elemek, s nem csoda, hogy már első, a Mában megjelent költeményeiről is azt a hírt terjesztették a folyóirat munkatársai közt, hogy csupán paródiaként, provokatív szándékkal közöltette. Ez aligha igaz, de a ma verseinek legnagyobb része bátran vélhető a költészet paródiájának is, minden költői szépséget és logikát tagadó voltuknál fogva. Hasonló, dadaista motívumokat is tartalmazó költeményei Nezvalnak és más csehszlovák avantgardista költőnek is vannak, s Forbáthnak nem kis érdeme, hogy közéleti tevékenységével és költészetével szolgálta a cseh-szlovák-magyar közeledés eszméjét. A fasizmustól fenyegetett csehszlovák demokrácia védelmében szólalt fel pl. az 1938-as párizsi antifasiszta írókongresszuson, ahol Nezvallal, valamint Clementis és Ján Poničan szlovák írókkal együtt vett részt.

Forbáth szerelmi lírájában a főiskolás és külvárosi szemlélet érvényesült: egy sem tükröz mélyebb érzelmet, hanem utcalányról, táncosnőről, vagy a bárok énekesnőiről szól. Ebben a zsánerben felülmúlta őt egyik prágai nem szocialista költőtársa, Vozári Dezső, aki hasonlóan vaskos erotikával igazi szép költeményeket tudott írni az utcalányokról. Forbáth egyik elégiájában egy kis táncosnő haláláról emlékezik meg, de nem színlel mélyebb bánatot és meghatódottságot, hanem csupán az alkalmi szerelmespár hangján búcsúzik tőle: „Halhatatlan lelkedért nem is zeng az ének. De köldöködért és mellbimbóidért, Miken, mint tarka papagájok, Suhantak el az éjszaka fényeskedései.“ Szerelmi költészetében is megnyilvánul eredeti cinikusan szépségellenes avantgardista lírai programja.

A magyarországi költők közül ebben az időben Illyés Gyulával is kapcsolatban állt, aki a Nyugatban közöltette két költeményét, 1930- ban igen elismerő recenziót írt ide Favágók című kötetéről, leveleiben pedig így ösztönözte, bátorította: „Nézd, ha máshoz nem is igen, de azt hiszem, versekhez értek valamelyest. Nos, én átadom neked a koszorút s az örökös tagságot. Ha életedben egy sort se írnál töb-