Irodalmi Szemle, 1964

1964/10 - HAGYOMÁNY - Csanda Sándor: Avantgardizmus és szocializmus Forbáth Imre költészetében

Prágai orvostanhallgató korában a költő állandó vendég volt Kischéknél; amint visszaemlékezésében írja, nemcsak kínzó éhségét szokta náluk csillapítani, hanem rendszeresen kölcsö- nözgette könyveit is, melyeket — sokszor neves személyektől dedikált példányokat — azonnal eladott egy prágai antikváriusnak. Kárpótlásul egy verset írt a kitűnő irodalmi riportok szerzőjéhez, melyet azonban Kisch túlságosan hízelgőnek talált, s nem hagyott közölni, így csak később a száguldó riporterről szóló visszaemlékezéseiben látott napvilágot. A „túlságosan hízelgő“ jelzőt alighanem ironikusan kell érteni, mert a vers Forbáthnak „Ábrázolj engem így“ kezdetű önmagát csavargó-pózban bemutató költeményéhez hasonlít, s így fejeződik be:

Most valószínűleg Nicaragua összeesküvői közt ül egy lebújban.

Két térdén három egzotikus leányzó csücsül Ő mitse bánja, bősz vicceket mesél, mik a mixert is, ki májbajos, megnevettetik. Égőnek néha megijed, de nem fél sohasem, s én ezért e bátor riporter örök híve vagyok!"6

Forbáth költői fejlődése első korszakának társadalmi, politikai jellegű lírája az avant- gardista szabadversnek és a szocialista eszmeiségnek sajátságos ötvözete. Szimultanista törekvések állandó kísérletezés jellemzik lírai útját. Költészetében a festői vizuális képek uralkodnak, valósággal festő-lirikus, s a zenei eredetű ritmus csak elvétve és csak későbbi költészetében fordul elő. A költői képek, ima- ginációk ájtatos tisztelete néha szinte szürrealista jellegű és egy-egy verse már ekkor erősen eltér Kassákék modernizmusától, s realista motívumokat tartalmaz (pl. A barátról: Anyámnak; Szolga éneke). Találkozunk a Vándordal verseiben az ateista humanizmussal is, mely a Forbáth bonyolult költői képeiben is igazolja, hogy az emberszeretet nem a vallás monopóliuma.

Forbáth 1924 körül szakít a maistákkal, később ő is szembekerül Kassákkal, ha nem is bírálja olyan élesen, mint e csoport Moszkvába emigrált költői. (Természetesen e bírálatokra a kommunista párttal való szembefordulásával Kassák is okot szolgáltatott, s a moszkvai emigránsokon kívül elítélte őt valamennyi kommunista szellemű folyóirat; így pl. József Attila a Korunkban, Fábry Zoltán Az Űtban stb.) A maistáktól való elfordulás után kezdődik Forbáth költői pályájának má8 Forbáth: Egon Erwin Kisch, a riporter, a művész, a jóbarát. Korunk 1958. 830—36.

sodik, a realizmus és a szocializmus jegyében fejlődő, de régebbi avantgardista és villoni motívumaival teljesen sohasem szakító szakasza. Érdekes paradoxon, hogy míg a gyakorlati életben, s így újságcikkeiben és tanulmányaiban is gyakran szektásan dogmatikus párttagként nyilatkozott (pl. a Sarló mozgalom vagy a Masaryk-Akadémia ellen), költészete mindvégig antidogmatikus jellegű maradt és nem szolgálta a személyi kultuszt sem. Későbbi lírájára mindenekelőtt a francia Apollinaire művészete hatott, ezt főként szürrealista imaginációi tükrözik. Apollinaire követésében ösztönzőleg és közvetítőleg hathattak rá a kor legjelentősebb szocialista cseh és szlovák lírikusai, mint pl. Vítézslav Nezval és Laco Novomeský, akikkel Prágában állandó személyes kapcsolatot tartott. Büszke volt arra, hogy Nezval őt egyik költeményében is megemlíti: „s a sarokban mosolygó kék szemekkel Forbáth Imre ült..."

A húszas évek Prágájában cseh, német, szlovák és magyar értelmiségi fiatalok rendkívül élénk szellemi életet alakítottak ki; Fuchs-Forbáth gyakori vendég volt szinte valamennyi irodalmi kávéházban, s megemlékeznek róla mind a négy nemzetiség írói. Az Edison kávéházban a forradalmi magyar értelmiséggel szokott összejönni. Dr. Bauer Ervin biológussal, Fekete Imre mérnökkel, Bányai (Munels) Pál festővel, aki később kommunista szellemű prózaíró lett, a romániai Szilágyi Andrással (Prágában volt orvostanhallgató), az illusztris vendégként meg szokott itt jelenni Bernáth Aurél, aki ekkor adta ki első szép grafikáit. Az állandó törzsvendégek itt szövögették „világrengető“ avantgardista művész- álmaikat, egyébként rendkívül nyomorban élő bohém főiskolások voltak, akiknek egy rendes ebédre sem volt pénzük, s az egyetemen éveken keresztül ismételtek egy-egy vizsgát. A legjelentősebb művésztársaságot — élükön Nezvallal — természetesen a cseh avantgar- disták alkották, s közéjük néha a szovjet Ehrenburg és Majakovszkij is ellátogatott: „Kijelentem, hogy a modern pikturában és- költészetben, de a színház és építészet terén is Prágának vannak a legszebb eredményei Párizs után. Aki ismeri Kremlička, Spála„ Filla, Sima Zrzavý, Toyen és Styrski festészetét, a cseh avantgárd-építészet műveit, Honzl, Dostál, Frejka, Hilar, Skoda, Kurz, Schlutz és E. F. Burian színházi rendezéseit s a modern cseh költők, írók és esztéták: Nezvat Halas, Seifert, Biebl, Závada, Hora, St. K. Neumann, Vančura, Olbracht, Čapek, F. X. Salda és Teige műveit, hogy csak úgy kapásból pár nevet említsek, az tudja, hogy igazam van!